Adam Sandler egy olyan manus, aki ha vicces akar lenni a nézők nagy része [csak] feszélyezetten fészkelődik. De ha felölti a drámaibb fizimiskáját olyan [számomra] élvezhető szerepeket is eljátszik, mint Judd Apatow "Funny peoplejének" fanyar humoristája, vagy a Kótyagos szerelem holdkórosa. Thomas McCarthney rendezés [tekintettel annak korábbi filmjeire] újra hasonló kimenetellel kecsegtet. De végül "csak" egy agy kikapcsolós szórakozás kerekedik belőle...
A történet [McCarthney kézjegyként] az elszigetelődő kisemberről szól. Adam Sandler egy negyedik generációs zsidó cipészt (Max Simkin) alakít. A férfi élettere a játékmozdony javító Finbar McBridehez (Peter Dinklage) hasonló mód egy aprócska boltra zsugorodik össze [munkája után megroppant édesanyját gondozza]. De e ponton lép be a varázslat. A nyárspolgár mágiájáról van most szó. Amellyel több Jim Carrey, vagy Eddie Murphy filmben találkoztunk már. De mostanság Sandler vette magára e szerepet. A Távkapcs főszereplőjeként [2006-ban] magához ragadta élete [táv]irányítását, [két évre rá] az Esti mesékben, pedig egy olyan férfit játszott, akinek a gyermekei számára mondott meséi váltak valóra [egy "hamupipőke történet" formájában]. Jelen film életbölcsessége jóllehet annyi, hogy próbálj meg más cipőjében járni és rájössz, hogy nem is olyan egyszerű. Vagy mégis?
Bár a férfi eleinte nem rest kipróbálni azt, amire saját testében [életében] nem adódna lehetőség: puccos étteremben eszik [rendezetlenül hagyva a cehet], porschét vezet, majd egy szívtipró testébe bújik. De hamarosan jó tettekre fordítja nem mindennapi képességét: beteg édesanyjának szerez egy szép estét a már évekkel korábban a családját magára hagyó apja cipőjébe bújva, a film utolsó félórájában [kicsit olyan érzésem volt, mintha akkor kapcsoltak volna a készítők, hogy valamiféle cselekmény is kellene], pedig egy ingatlan spekulánst buktat le.
Furcsa volt számomra a suszter történetében a rendezője magához mérten szokatlanul sekélyes szereplő ábrázolása. Method Man játszotta fekete bőrű gengsztert elnézve már-már kétségeim merülnek fel [amit nyilván a filmográfia megcáfol] arról, hogy ugyanaz a férfi rendezte az illegális bevándorló fiú védelmére kellő professzor történetét is [A látogató]. A szerelmi szál, pedig aligha lehetett volna vékonyabb. Szerintem McCarthney túlontúl sokat áldoz fel magából a készítés során. Az eredmény ehhez mérten szórakoztató, de nem túl intenzív szórakozás [Sandler kamerát kisajátító Woody Allen-i szenvelgésével].
Összességében egy "igazi" hamupipőke történet ez, amelyből a maga humoros módján még az ezüst topánkánank a "számát" [méretét] is tudjuk. Kiszámítható. A happy end is jön menetrend szerint. De hát nem ilyen egy valamire való tündérmese...
Kövess minket facebookon!
5/3
(HGD)