2139199_orig.jpg

Kevin Patrick Smith. Egy szabad ember. Kötöttségek nélkül, tabuk vagy a gondolkodását lebéklyózó gátlások nélkül - születése óta. Ahogy születése óta kötődik Jersey-hez is (ahol született). - Forgatókönyvíró, producer, rendező, színész, komikus és podcaster. Ez mind ő. Sőt, mindezeken felül volt már bemondó, képregény-szövegek és mindenféle írások állnak már a háta mögött. 

Kevin Patrick Smith a helyi vegyesboltban dolgozott eladóként, amikor az eszébe jutott a Shop Stop ötlete (1994), aminek  főszereplője szintén egy vegyesbolti eladó. (Sőt, maga a vegyesbolt.) - Richard Linklater korai munkái inspirálták ekkoriban. Ő egyszerűen csinált egy filmet egyszerű fiatalokról a saját városában, a texasi Austinban (Henyék, 1991), és befutott vele.

Kevin Patrick Smith jersey-i arcokról akart filmeket csinálni. És csinált is egy halom egyszerű filmet pár egyszerű emberről, de abszolút saját, jellegzetes stílusában. - Ám, hogy mitől is auteur ez a jól megtermett zseni, arra nem is olyan könnyű válaszolni. (Néha a legegyszerűbb dolgokról a legnehezebb beszélni.) Mi mégis megpróbáltuk: a Borostaszerint történetének első, a két blogger közös párbeszédén alapuló írásában. (SZJ)

clerks.jpeg

HGD: Akkor kezdjük ott el a beszélgetést, ahol a felvezetőt abba hagytad...Shop-Stop. Van egy vicc: két pasas beszélget, egyik: lúzer vagy, nekem van melóm, mire a másik te mekkora balek vagy, hogy neked van melód... na pontosan ez a fajta humor fogad a nézőt a filmben. Mégis mindenki elmosolyodik rajta, aki tudja, hogy mit jelent, amikor a videó tékás szívességből elrak neki egy filmet, vagy a kisboltban 18 év alatt alkohollal szolgálják ki. A New Jersey-beli Quick Shop pontosan egy ilyen hely. Ahol a Charley Sheen Két pasi meg egy kicsi alakítására felidéző Dante Hicks (Brian O'Halloran) és a vevőgyűlölő Randal Graves (Jeff Anderson) szolgálják ki a vevőket. A történet egyedüli tétje a szereplők számára túl élni a munkaidőt. Szerintem beszédes már maga a Dante név is. Benne van a kisbolti munka jelentette pokol [amit Dante miután szabadnapja lenne hatványozottan él át]. De sugallja azt is, hogy a férfi nem állandó lakója a pokolnak [ahogy a film is folyamatosan azon lovagol, hogy Dante többre érdemes]. Amit az álcselekménye sem homályosít el: a hoki meccs, amit gyakorlatilag az előtt lefújnak, hogy valóban játszottak volna, a temetés, amin nem maradnak ott. A későbbiekben a vásárlók is sokkal inkább [húsvér] testet öltött sztorik. Az egész annyira zseniálisan statikus, hogy akár színpadra is lehetne vinni. Kevin Smith egyik védjegye, hogy a Két Kopperen kívül nem igazán csinált "mozgalmas" filmet. János nem tudom láttad-e a Don kocsmáját? Nekem azt a kamara darabot juttatja az eszembe a veszteglő emberi kapcsolataival [különösképp áll ez Dante és a nők témában]. De vajon ennyi blamálás után sorszerű Jerseyben maradni? Szerinted?

SZJ: Puzsér Róbert egyszer valahol azt mondta erről a filmről, hogy hetek, hónapok, akár évek kellenek ahhoz, hogy az ember életében ennyi tökéletes sztori és a legzseniálisabb komédiákba illő szituációs őrület felhalmozódjon. Itt pedig egy egész életre való jön össze ezekből: egyetlen napba sűrítve. Ez igaz a Don kocsmájára is, ahol egyetlen éjszaka alatt egy csomó emberi és szellemi energiát látunk felszabadulni. Amúgy tudtad, hogy a rendezőnek, R. D. Robbnak ez az egyetlen igazi önálló nagyjátékfilmje? Azóta, tehát lassan már 15 éve, nem is készített többet. - Kevin Smithnél is fennált ez a veszély a Shop Stop után - a következő projectje, a Shop Show ugyanis bukás lett, minden szempontból. Pedig egyáltalán nem volt rossz film - csak több volt benne a sallang, a fölösleges kerülőút, mint élete első mozijának esetében.

tumblr_m9t3aimsxs1r5qiggo1_500.jpg

De, a kérdésedre válaszolva: valószínűleg megéri. Igen.  - Jersey ugyanis csak addig pokol, amíg nem találod meg a helyedet benne. Randall pedig abszolút otthon érzi magát. Bár sokat panaszkodik a vevőire, akik nélkül "k*rva jó lenne ez a meló", de az az igazság, hogy tökéletesen a helyén van az élete. Kettejük közül ő az, aki otthon van Jersey-ben, az USA-ban és a világban. Dantéval szemben, aki egy "sötétlő vadonba jutott, mert az igaz utat nem lelé", állandóan nyugtalan és keresi a helyét a világban ("nekem ma be sem kellett volna jönnöm") - Randall állandóságot képvisel. A neve is ezt jelképezi: a Randolf ugyanis a skandináv nyelvekben (ahonnan ered) a "pajzs" és "farkas" szavak egyesüléséből született. A "pajzs" erőt fejez ki, hűséget és legfőképpen állhatatosságot. - Randall, bár lelkiismeretfurdalás nélkül köpi le és sértegeti a vevőit (bocsánat: Dante vevőit), de minden reggel bemegy és ott van. - Egyedül. Nincs barátnője vagy felesége, tehát: "farkas". Nem az a falkában és falkával mozgó, hanem inkább a magányos fajta. - Randallel szemben Dante állandóan nők között, állások között, életpályamodellek között örlődik. Randall viszont Vergiliusként vezeti végig a poklon, hogy aztán a Shop Stop 12 évvel későbbi második epizódjában visszataláljon oda, ahonnan elindult, és rájöjjön, hogy a válasz mindig is az állandóságban rejlett. - Jersey ugyanis maga az állandóság. A változatlanság... - KS talán ezért is vonzódott hozzá annyira. És talán éppen azért hagyta el, mert valahogy megszűnt ezek attribútumának lenni. Neked erről mi a meglátásod? 

HGD: Pedig örömmel megnéztem volna még R. D. Robbtól néhány filmet... KS személyisége fordult volna ekkorát. Kétségtelenül ez is benne van a pakliban [miután leforgatta, amit le lehetett Jersey témában]. De a horror [és a fejbelövős, leszámolós akciói] műfaj képbe kerülése legalább annyira lényeges momentum. A Jersey-i emberekről rengeteg dolog elmondható: ostobák, éretlenek, érzéketlenek sőt gyakran vállalhatatlanok [a Dogma két angyalának Jersy-i templom előtt történő öldöklését is felfoghatjuk egy Szodoma és Gomora jelenségnek eme "bűneik" miatt]. De, hogy gyilkosok lennének, azt nem. Egyedüli haláleset is [a Shop-stopban] rejszolás közben a retyón történt. a legnagyobb veszélyt a közrendre Jay Phat Buds  (Jason Mewes) pucér segge jelenti. Jersey az a város, ahol a Ben Affleck játszotta Ollie Trinke biztonságban felnevelheti a nyolc éves lányát.

dogma-buddy-christ.png

A változatlanság, vagyis még inkább az egymás változtatás nélküli elfogadása meghatározó tényező KS filmjeinek szerelmi szálaiban is. Ahány nő akarja meg változtatni Dantét az összesnek beletörik a bicskája. A Shop-showban is végül a nő szerepek engednek [De ahogy az összes szituációt túljátsszák benne, úgy ezt is]. Szerintem a legjobb szerelmi sztorik a more than friends felállásból születtek (Képtelen képregény, Zack és Miri pornót forgat, Stop-Shop 2. Rosario Dawson szerepe). [Sőt nekem tetszett az, hogy Seth Rogen a "Zack és Mirit" teljesen a maga képére formálta]. Az ilyen történetekben ott van az, hogy a két szerelmest egymásnak teremtette az ég [csak még nem tud róla] (sőt ez a predesztináció a "Képtelenben" a leszbikusságot is felül írja). Most egy bekezdésben rengeteg filmjéről beszéltem. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mit szólsz a KS által a filmjeiben teremtett átjárható világról [akár a Csillagok háborúja univerzumban]? Mely szereplőit szereted? 

SZJ: Lehet, hogy R. D. Robb a csúcson hagyta abba. Lehet, hogy pont ez az egy film motoszkált benne és többet képtelen lett volna megcsinálni. Vagy másolta volna ezt, vagy más témákban vallott volna csúfos kudarcot... - Ezt csak azért írom, mert nem tudhatod (soha), hogy egy rendezői életművet a sors kegyetlen vagy éppen jótékony keze vág-e meg. - Smith-szel, azt hiszem, elég bőkezűen bántak a párkák. Összeírtál itt kapásból egy halom filmcímet, de ezekkel együtt is, még mindig csak úgy az életmű 1/3-áról beszéltünk... (És még arról is többnyire csak említés szintjén!) 

chasing_amy_1997_02.jpg

De, a felvetéseidre reagálva: milyenek is a Jersey-i emberek? Leginkább: egyszerűek. Minden vélt vagy valós hiányosságuk ebből fakad. Minden erényük (ha van egyáltalán ;) ) ezt példázza. Dante túl komplikált alkat Jersey-nek, de szépen lassan hozzáidomul és megtalálja a helyét. Ugyanakkor, másfelől, a nőknek tényleg nem sikerül rajta változtatniuk - mert egyiknek sincs olyan behatása, hogy ezt megtehesse. Rosario Dawson karaktere (nem véletlen, hogy meg sem tudtuk jegyezni a nevét) kerül a legközelebb hozzá, de Randall és a vegyesbolt hívó szava közbeszól... - Smith-nél a barátság a legnagyobb erő. Minden szerelmi kapcsolata (a legjobb korszakában) egy felhőtlen haverkodás is egyben. Nekem erről a Képtelen képregény mondott talán a legtöbbet: ott a leszbikus önmeghatározás Alyssánál (Joey Lauren Adams) az útkeresés része volt. A keresésnél viszont Holden (Affleck) lényegesen fontosabbat tudott mutatni neki: egy nagyon közvetlen és mély baráti viszonyt (a szex vagy a nemiség szinte már másodlagos lett ehhez képest), tehát állandóságot. (Igaz, ez csak egy ideig elégíti ki.) Azt hiszem, hogy nála akkor működik egy férfi-nő dinamika, ha senki nem akarja kisajátítani a másikat vagy szűk keretek közé szorítani az együttélés szabályait. (Ugyanakkor mégis van egy férfi dominancia, ahogy te is megjegyezted, hogy Seth Rogen teljesen a maga képére formálta a Z és M-et - de erre majd máshol kitérek, csak ne felejts el rá figyelmeztetni). 

zack-miri02.jpg

Kevin Smith Jersey-je egyszerű és barátságos hely tehát, ahol állandó a mozgás. (Ezek a legfontosabb jellemzői.) A mozgás része a karakterek és színészek vissza-visszatérése is, ami a látszólagos dinamizmus alá nagyon is statikus alapokat pakol. A mobilitás csak a fecsegő felszín - a mélyben nem igazán változnak a dolgok. De ez nem a mély megkövültségét vagy maradiságát jelzi, hanem, mint írtam is, biztos alapokat jelent. Ebben a világban van valami nyugalmat és áttekinthetőséget biztosító, hagyományos állandóság. Jay és, Smith saját, a filmek nagy részében jelenlévő kívülállóként nézelődő (csak akkor beszél, ha már nagyon muszáj) visszatérő karaktere, Néma Bob mindig ott dekkol a bolt háta mögött és csajokat mustrál vagy telíti a legújabb zöldközi hengert... - Tényleg, mi a véleményed Néma Bobról? Eddig még nem beszéltünk róla, pedig a rendezői jelenlét egy nagyon sajátos és különleges formáját valósította meg általa a májsztró...

Ja, és hogy kit szeretek Smith karakterei közül? Valamilyen szinten mindenkit. Még azt a fószert is, akit a Shop Stopban Jay legrízligézáz. Viszont, mivel gyaníthatóan Smith is így van vele, nem hiszem, hogy Szodoma és Gomorra jelenség lenne a két angyal hadjárata a Dogmában. Sőt, az ő szerepük kifejezetten negatív. Bár ők maguk korántsem tekinthetőek olyan egyértelműen negatív karakternek. Erre is kitérek majd később... 

HGD: A szerintem a Jay és Néma Bob visszavág megkerülhetetlen arról diskurálva, hogy KS belekölti magát a filmjeibe. A KS és JM filmbéli alteregói elindulnak Hollywoodba olyan fennhanggal, hogy már pedig belőlük nem forgatnak filmet. A sztori számomra legmaradandóbb momentuma, hogy Ben Affleck saját maga eljátszásán túl feltűnik a Képtelen képregényben megismert Holden McNeil szerepében is. Ahogy több színész [Matt Damon, Jason Biggs, James Van Der Beek] is feltűnik magát alakítva. Szerintem KS varázslatos ajtóként éli meg a filmjeit, amin ha bármi belép onnantól valósággá válik. Erre reflektál rá humorosan, amikor a történet egy jelenetében a Scobby Doo mesebéli karakterei kelnek életre [no látjátok még őket is életre tudom kelteni, hatalmam van hozzá].

jason-biggs-james-van-der-beek-jay-silent-bob-strike-back-2001-movie-photo-gc.jpg

Dogma eddig csupán példakép került szóba. KS benne diplomatikus mód csupán a vallás intézményesült formáját veti el. De túllépve ezen ő is élvezi az égi mókát [sőt Jézus oldalági leszármazottjának szerepeltetésével be is száll keresztény mítosz formálásába]. A színdarab részesei lehetnek Jersey lakói. A katolikus hit bűnbocsánati dogmája nyitotta kis kapun a mennybe vissza szökni próbáló angyalokkal, cselszövő múzsákkal, és [különleges képességű] földi halandókkal. Nem is vezethetne máshova a két elborult [öldöklő] angyal útja, mint az emberi ostobaság köldökéhez. Maga KS sem tudná Jersey-n kívül [máshol] elképzelni a végkifejletet. Evégett hozakodtam elő a Szodoma és Gomora dologgal, ami [már] előre vetítette nála a két legújabb filmje páli fordulatát. A Red State-ben és a Tuskban már nem menekülnek meg [a korábbiakhoz képest szokatlanul durva] büntetéstől a kisszerű főszereplők. Mi változhatott? Hogyan értelmezed Michael Parks karaktereit?

SZJ: A Tuskról készült videókritikámban is megemlítem, hogy az első KS-opusz, amit életemben láttam, a Jay és Néma Bob visszavág volt. 2005-ben, kb. 399 forintért vettem a nyugati aluljárójában - és most is itt figyel , amint ezt a kritikát írom. Így ehhez a filmhez nagyon sok szállal kötődöm. Az első pillanattól fogva érezni lehetett, hogy valami hatalmasabbnak a része - és nem nyugodtam, amíg utána nem mentem, hogy mi is ez a hatalmasabb. Így faltam fel a KS-életművet az elmúlt tíz évben, és ez az oka, hogy itt most egyáltalán megszólalhatok ebben a témában... 

dogma-590x350.jpg

Egyébként tetszik, hogy összekapcsoltad a Dogmát és a Jay és Néma Bobot. Ez ugyanis, az első Jersey-trilógia (Shop Stop, Shop Show, Képtelen képregény) utáni periódus, az ezredforduló időszakának az a két mozija a májsztró életművében, amelyek velük szemben látványosan elrugaszkodtak a valóságtól. Ez nyilván a Dogmát jellemzi leginkább, ahol egy meglehetősen vicces csapatra bízzák rá az emberiség sorsát, beleértve Jay-t és Néma Bobot is (természetesen! :) ), akik az emberiség egyedüli képviselői (!) ebben a kollektívában, ha Bethany-t, az utolsó sarjat (Linda Fiorentino) nem számítjuk. De őt is kiemeli a szakrális kiválasztottsága. Szóval marad a két fafejű jersey-i fűelárusító kisiparos, mint (ha az egész világra alkalmazzuk a Szodoma és Gomorra párhuzamodat) akik a legjobb arcok minden homo sapiens sapiens-ek közül, s akik épp ezért a legméltóbbaknak találtattak arra, hogy részt vegyenek ebben a küldetésben... - A Dogmában egyébként ténylegesen nagyon nagy az átjárhatóság, épp ezért az intézményesült vallás kritikáját én nem látnám feltétlenül bele. Sőt, Smith hisz Istenben és ezt lépten-nyomon ki is nyilvánította annak idején, mikor számos bigott mozgalom indított támadást ellene... (Amúgy a film hatástörténete is megérne egy misét.) Az egész egy őrült posztmodern látomás, ami nem a vallásból, inkább a vallási dogmákból csinál viccet (mint azt a címe is mutatja). Aki dogmatikus vagy fundamentalista - az valóban sértőnek találhatja. De akiben megvan a kellő nyitottság és némi látókör, az veszi a lapot, és nem az alapvető hitelvekkel való viszonyítás fogja jelenteni nála a film értékelésének alapját. 

dogma-590x350_02.jpg

A két angyal egyébként a szó klasszikus értelmében nem gonosz. (Rájuk sem alkalmazhatók a hagyományos kategóriák.) Ők olyanok, mint a gyerekek. Nekik egy ember megölése annyit jelent, mint másnak eltaposni egy hangyát. De többek között éppen azért kell elbukniuk, mert áthágják az emberi világban való létezés játékszabályait. El sem juthatnak a világmindenség összeomlását okozó tervük megvalósításáig, mert sem az angyali, sem az emberi közösségbe nem tudnak beilleszkedni. - A Red State és a Tusk velük szemben egy traumatizált és őrültté vált emberi személyiséget emel a középpontjába, akinek persze végül szintén el kell buknia. Abin Cooper és Howard Howe a maga módján ugyanúgy játszik az emberéletekkel, mint a Dogma bukott angyalai. De ő, még ha nem is felelőssége teljes tudatában, mindenesetre a következmények ismeretében teszi mindezt. Viszont ez már a "Jersey paradicsomából való kiűzetést" követő szakasz az életműben - így ezekre később térnék vissza (részint meg már esett is szó róluk a Tuskról született kritikámban). 

michael_parks_red_state.jpg

Inkább még egy kicsit lehorgonyoznék a Jay és Néma Bob világánál. Ott ugyanis egy másik dogmát kezd ki KS: a hollywoodit. Egy Miramaxos filmben alázza porig a Miramaxot és a megelőző évtized összes Miramaxos filmjét. A Good Will Hunting-ból csinál viccet, aminek a sikere előtt az utat co-executive producerként néhány évvel korábban ő maga is egyengette. A legtöbb karakterszála egy-egy zsáner fricskáját is jelenti egyben... - És pont ehhez kapcsolódna a következő kérdésem (kicsit továbbfűzve a korábbi gondolatsorodat): szerinted KS életműve mennyire illeszthető be a Hollywoodi dogmatika íratlan szabálykönyvébe? Vajon KS-nek mi köze Hollywood-hoz és a Jay és Néma Bob visszavágon kívül foglalkozik-e egyáltalán vele? 

HGD: KS korai filmjeiről [de az utolsó kettőről is] aligha mondható el, hogy Hollywood barátra sikeredtek. KS sokkal inkább a videótéka [a mozikból kiszorult filmek] közönsége [ahogy több szereplője is videótékában dolgozik]. Szerintem [podcaster vénájából kifolyólag] egészséges kritikus hozzáállással viseltetik az álomgyár irányába (gondoljunk csak Randal Gyűrűk ura trilógiával kapcsolatos [fergeteges] fejtegetésére).

clerks2randall.jpgThere is only one return, okey? And it ain't of the King, it is of the Jedi!

De amikor megláttam a kérdésedet a Két kopper ugrott be. KS  úgy forgatott filmet, ahogy a hollywood-i nagy könyvben meg van írva. A [MIB, Bad boys, ha visszább megyünk az időben Halálos fegyver és 48 óra filmek után kevés eredetiséggel kecsegtető] buddy movies kliséiből. A kritikusoknak [persze] nem tetszett [volt olyan írás, amely szerint KS úgy döntött, hogy ideje aprópénzre váltani a tehetségét] KS mentségére szolgáljon, hogy nem ő írta a forgató könyvet. De sok részt akár ő is írhatott volna. A két New York-i zsaru az általa rengetegre tartott [te is már foglalkoztál vele] férfi barátságot Jimmy (Bruce Willis) és Paul (Tracy Morgan) már-már 9 éves élettársi kapcsolatként éli meg. Ahogy a történés közepébe csöppenünk, ahogy te is mondtad több évnyi élmény zsúfolódik bele néhány napba [bár ez az ügyre rápörgő zsaruk sajátja]. A kettejük története a legpörgősebb az eddigi filmjei közül. De még ebben is benne vannak KS statikus beállításai. Cselekményről vagy épp annak hiányáról beszélhetünk KS filmjeinél?

4c3f5da3956a1_image.jpg

Az Apja lánya KS másik hollywoodi szájíz szerint készült filmje. De személyesre is vette a figurát [ekörül született a lánya és halt meg apja]. A J.Lo játszotta anya ideje korán halála után KS egyszereplős szerelmi történetet forgatott [gonosz mód megjegyzem lehet ez mentette meg a filmet a teljes anyagi csődtől, ugyanis KS J.Lo-nak 4 millió dollárt fizetett ki fél óra játékért, Ben Afflecknek 10 millió dollárt azt egész filmért. Amúgy honnan ez a nagy KS Ben Affleck összeborulás?]. Amellett, hogy valóban egy érzelmes történet köszönő viszonyban sincs KS korábbi munkáival. Hogyan élted meg a Két Koppert és az Apja lányát?

SZJ: Nos, lassan-lassan a beszélgetés végéhez közeledünk, így érdemes összeraknunk, hogy KS-nek milyen korszakai is voltak. Az első három filmet hagyományosan is trilógiának szokták tekinteni (Shop Stop, Shop Show és Képtelen képregény). Aztán én valahogy úgy szoktam folytatni, hogy jön a dogmák kifigurázásának a kora az ezredfordulón (Dogma, J és NB), és aztán a Jersey korszak lezárása (második Jersey-trilógia?), az Apja lányával, a Shop Stop 2-vel és a Zack és Miri-vel. 

jersey_girl_01.jpg

Az Apja lánya egy jersey-i megváltástörténet, ahol az Affleck alakította Ollie Trinkle-nek előbb a kislánya (Raquel Castro-hoz fogható gyerekszínészekbe azért nem mindennap lehe belefutni), majd a Liv Tyler megszemélyesítette Maya révén KS felkínálja a lehetőséget, hogy váljon a részévé mindannak, amit az ő Jersey-je jelent. A dologhoz hozzátartozik, hogy Ollie korábban New York-ban élt és volt egy felesége, aki időközben meghalt (őt játszotta Lopez). És az is, hogy a "Nagy Alma" lakói szeretnek úgy gondolni magukra, hogy ők a világ közepe, más pedig nem számít rajtuk kívül. S főleg nem a folyó túlpartján terpeszkedő NJ nevű "falu". (A How I Met Your Mother-nek is van egy epizódja, amelyben Tednek, a főkarakternek felkínálják a lehetőséget, hogy Jersey-ben éljen - de ő a maga felpörgött NY-i tempójával egyszerűen képtelen elképzelni, hogy az ott is kifejezetten romlatlannak ábrázolt helyiek közé valaha is be tudjon illeszkedni.) Másrészt az Apja lánya érdekessége a zsánerében keresendő: ez ugyanis egy romantikus komédia. Gyakorlatilag minden megvan benne, ami a műfaji kánonnak elengedhetetlen része - paródiának viszont nyoma sincs. Konkrétan csinál egy a túlnyomó többséggel szemben szórakoztató, tartalmas és legfőképpen szerzői hangvételű romkomot. Az meg, hogy csak csupa (úgymond) nagy nevet foglalkoztat benne, már csak hab a tortán. Az említetteken túl ugyanis még Jason Biggs és Will Smith is felbukkan benne - sőt, a zseniális humorista, George Carlin apakarakteréről sem szabad megfeledkeznünk. 

jersey_girl_02.jpg

Ha továbbmegyünk az életműben, akkor láthatjuk, hogy a két évadot megért Reaper (amiről még szólni fogok néhány szót) egy átmenei periódust reprezentál - már nem Jersey-ben játszódik, de még nyoma sincs az utolsó három film gunyorosan műfajkritikus hangnemének. Mert, igen: a Cop Out - és ezt észre kellett volna azért vennie a fanyalgó nézőknek és kritikusoknak is - egy műfajparódia. Mivel nem KS írta a szövegkönyvét, ezért ő teljes joggal moshatja a kezeit, mert nem sikerült olyanra, amilyenre valódi szerzői opuszként kilátása lehetett volna. Épp ezért nem tudom rámondani, hogy a leggyengébb filmje - mert hisz csak részben az övé, s amennyiben és amiben nem, gyaníthatóan annyiban és abban rossz. Mentségére szól ráadásul, hogy önmagán is röhög egy óriásit. Tehát, hogy nem veszi igazán komolyan magát - kivéve az emlegetett férfibarátságot, aminek gyaníthatóan KS adott mélységet, és nem a szövegfelelős Cullen-testvérek (Robb és Mark). De az önironikus és mélyen gyunyoros hozzáállás már abszolút rokonítja az általam csak "kiűzetés Jersey paradicsomából"-filmciklus másik két darabjának, s egyben szerzőnk legfrisebb opuszainak, a Red State-nek és a Tusk-nak a hangnemével.

cp_out_01.jpg

A cselekményre vonatkozó kérdésedre inkább később térnék vissza, mert már eddig is túl bőbeszédű voltam - ami Affleck-et illeti, talán ő KS egyik leghosszabb ideig alkotótásként tevékenykedő haverja. 9 éven keresztül gyakorlatilag minden filmjében szerepelt és számos eltérő jellemű, illetve karakterű figurát formálhatott meg. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évtizedek egyik legtermékenyebb filmes partnersége volt az övék - főleg, ha azt nézem, hogy egyéb területeken is igyekeztek egyengetni egymás útját. Pl. KS volt a Good Will Hunting co-executive producere és e minőségében nem keveset tett a sikeréért... 

Te egyébként hogyan korszakolnád Smith életművét? 

HGD: KS hálás témája is lehetne a korszakolásra. Merthogy a Két kopperen [amiről már írtam, hogy akár ő is rendezhette volna] kívül nem csak rendezője, de írója is volt filmjeinek [sőt sokban önjelölt színészként is megjelent]. A Shop-stop első része nyilvánvaló mód közelebb áll szellemiségében a Shop Showhoz vagy épp a Képtelen képregényhez, mint a folytatásához. De, hogy hol van két korszaka között a [pontos] választóvonal [kivéve a Két koppert] elég nehéz lenne megmondani [nem tudják az olvasók, hogy erre a felvetésre két hét múltán, most válaszolok csupán]. Bár maga KS is ad segítséget [a Tuskról úgy beszél, mint az új, északi trilógiája első részéről, bár a történet közben ezer szállal kapcsolódik a Red statehez]. De több szempont megnehezíti ezt: több dolog [például a férfi-nő kapcsolat] nem változik semmit a filmjei során, ami meg átalakul az nem olyan kirívó két időben egymást követő története között.

tusk-movie-still-10.jpg

De a két új filmje feltűnő mód eltér a többitől. A Dogma abszurditása [és bűn és bűnhődés kauzalitása, az általam korábban leírt Szodoma és Gomora effektus] emlékeztetne rájuk, csakhogy nélkülöznek bármiféle körítést. A borzalmas történések a 'semmiből' csapnak le főszereplőikre. Akik egyik pillanatban még életük legjobb szexuális élményére, interjújára készülnek utána már egy eszelős karmai között vannak [ez az elmeháborodottat mindkét alkalommal a veterán Michael Parks játssza]. A két történet már-már lecsupaszított példabeszédek. A cselekmény kétségtelenül elvisz minket egy olyan magyarázat felé, hogy ami rossz történt a hőseinkkel az bűnös éltük eredménye [senki nem tartott fegyvert a három kanos srác fejéhez, amikor a lakókocsiba követték a nőt, a Parks formálta Howard Howe üzenetéről is rögtön tudjuk, hogy célba ér, amikor a Justin Long játszotta Wallace Byron olvassa]. 

red-state.jpg

De amíg a Red state esetében hamarosan az egész Five Points Trinity Egyház (élén a Parks játszotta Abin Cooper lelkésszel) is csupán áldozata lesz a tévedését eltusolni igyekvő különleges alakulat vezetőjének, Joseph Keenannak (John Goodman) és egy felsőbb államérdeknek [elénk tárva egy furcsa táplálékláncot]. Addig a Tusk keletkezéstörténetében is megmarad egy példa értékkel bíró anekdótának: állítólag KS  egy korábbi rádiósműsora anyagából [amiben szerepelt egy hirdetés, amelynek a feladója szállást, élelmet kínál olyan vállalkozó szelleműeknek, akik hajlandóak lennének rozmárnak beöltözni] vette az alapötletet. A flashbackek is vezeklésképp hatnak. A végkicsengése pedig KS életművének legbetegebb órája: Byron [megint beszédes a név, hogy épp egy a természetbe visszavágyó romantikus költőről nevezte el, öhm hát most már része lehet KS hőse a természetnek...] saját [rádió]műsora témájául szolgáló freak lesz elveszítve legnagyobb értékét: a pörgős nyelvét.  

walrusyes_tusk_francesco_francavilla.jpgYou must learn to swim!

Én részemről itt tennék pontot a KS dologra. :) Most szeretném rajtad bevasalni a tartozásaidat [amik a beszélgetésünk alatt felgyülemlettek] és révén, hogy te indítottad a beszélgetésünket ennek lezáró monológjára kérlek téged.

SZJ: Hűha, súlyos adósságaim gyülemlettek fel (abból a fajtából, hogy: "erre majd még később kítérek", meg, hogy "erről most nem írnék bővebben, mert majd úgyis"). Ezekkel kapcsolatban azt fájlalom különösen, hogy nem tudtunk még kicsit vitázgatni róluk. De, hát valahol be kell fejezni minden írást - és ennek a befejezésnek esetünkben most jött el az ideje. 

jay_es_justice.jpg

Először is: KS és a férfidominancia kérdésköre. Erről oldalakra rúgó elemzéseket lehetne írni - nem kizárt, hogy már születtek is ilyenek, mert a Smith-irodalom nem jelentéktelen valami. A lényeg, hogy annak dacára, hogy KS mindig elképesztően eredeti, sajátos és nagyon erős egyéniséget képviselő női karaktereket formál meg a vésőjével - és tette mindezt már akkor, mikor ennek még sem Hollywood-ban, sem egyéb mainstream filmes platformokon nem volt olyan nagy keletje, mint manapság - valahogy éspedig mindig, minden kapcsolatban végső soron a férfi mondja ki az utolsó szavakat és hozza meg a lényeges döntéseket. Sőt, a férfi nézőpontja határozza meg ezek arculatát is - és ez, mint már írtam, a Zach és Miri-ben éri el tetőpontját, ahol Miri mindenben (leginkább pedig a legjellegzetesebben férfiak által dominált műfajt képviselő pornófilm elkészítésében) hűséges és támogató oldalbordája lesz a filmet amúgy is elképesztően erősen meghatározó Seth Rogen figurájának. Ez egyrészről nyilván a klasszikus társadalmi felállás következménye, amely lényeges összetevője Jersey hagyományos és rusztikus nyugalmának. Másrészt viszont a férfikarakterei mindig a rendezőt magát is jelentik kicsiben - Dante, Zach, sőt, valahol még a Tusk Wallace-a is, a saját sorsának direktora. A döntései révén, akár felelősen, akár könnyelműen hozza meg őket, ő dominálja elsődlegesen a körülötte élő és mozgolódó entitások életét. 

red-state-sara-melissa-leo.jpg

Ígértem valahol azt is, hogy visszatérek a Jersey paradicsomából való kiűzetés tematikájára, és ehhez a korszakolás, illetve az általad a Red State, valamint a Tusk kapcsán leírtak nagyon jó kapcsolódási pontnak tűnnek. Ugyanakkor itt és most arra is rá kellett jönnöm, hogy sok újdonságot ezzel kapcsolatban már nem tudnék leírni (ami igazán fontos volt, az már sorra került korábban). Ám egyvalamit azért mégis kihangsúlyoznék: a Cop Out ugyebár nagyon-nagyon kilóg az életműből, s nagy munka is volna beletuszkolni a jól kidolgozott életpálya-modellekbe. Ám ennek dacára mégis éles választóvnal van, és ezt te is jól érzékeled, éppen ennek a filmnek, és készítése évének, 2010-nek a környékén. Igaz, KS a Cop Out-ot megelőző munkája, a Reaper c. sorzat - és itt erre még kitérnék néhány szó erejéig, mivel eddig csak említés szintjén beszéltünk róla - Seattle-ben játszódik, de ott még nagyon erős az a vonal, amit KS Jersey-ben is hozott.

reaper_nagy.jpg

A Bret Harrison alakította Sam, a Tyler Labine megszemélyesítette Bert és a Rick Gonzales által hozott Ben figurájának hármasa ugyan nem sokban emlékeztet Dantéra és Randall-re, s ők eleve nem egy kis vegyesboltban, hanem egy nagy raktáráruházban dolgoznak.. - De mégis: ott van a sztori levegőjében a Jersey-ből hozott hagyománytisztelet és egyszerűség. Bár a Ray Wise alakította Ördög újabb és újabb természetfeletti kihívások elé állítja a hőseinket (ugyanis alapvetően egy misztikus sorozatról volna szó, töméntelen komikummal nyakonöntve), miközben egyre bizarrabb démonokkal és egyéb kreatúrákkal találkozunk, azért a hitünk egy pillanatra sem inghat meg az élet egyszerű és nagyszerű dolgaiban. - Tegyük azért hozzá még mindehhez a hevenyészett és meglehetősen rövid ismertetéshez, hogy egy sorozat mindig csapatmunka eredménye, s ez a Reaperrel sem volt másként. Itt ráadásul olyan "szerzők" is dolgoztak KS mellett, mint a Már megint Malcolm-ra vagy a Dead Like Me-re nagyon erős hatást gyakorló Peter Lauer. De mégis - auteur-unk szelleme vastagon áthatja ezt a projectet, és nélküle talán csak egy középszerű anyagnak tekinthetnénk ezt a kultikussá avanzsált szériát. 

reaper_02.jpg

A Reaper 2007-ben startolt és 2009 tavaszán kaszálták el. Okként többek között a csökkenő nézettség szolgált, ami valószínűleg nem a minőség romlásának volt betudható, hanem annak, hogy a még a 2008 őszén kipattant válság előtti időszak vidám és kiegyensúlyozott életérzését hozta, ami valahogy utána már nem működött olyan tökéletesen. A sötétebb hangulatú anyagok időszaka köszöntött be, s épp ezért, mintha ez a válság sokak művészetében hozott volna éles váltást. Ám valószínűleg keveseknél akkorát, mint Kevin Smith-nél. Még ha nála valószínűleg csak közvetetten, más effekteket felerősítve is volt kiváltója a fordulatnak. A fentebb linkelt Tusk-kritikámban már vázoltam, hogy mi a különbség a 2010 előtti és utáni szakasz tekintetében, s itt is bőven kitértem rá. A paradicsomból való kiűzetés motívumáról nem is beszélve. De így, ezáltal talán már jobban érthető és érzékelhető, mik lehettek a motívumai a legutolsó két szerzői horror megalkotásának és a korábbiakhoz képest bizarrabb, sötétebb történetvezetésének. 

clerkscomics.jpg

Még egy utolsó adósságom maradt: kérdezted valahol, hogy beszélhetünk-e cselekményről KS filmjei esetében? - A 2009 utáni munkái tekintetében ez nem is lehet kétséges. De, én azt gondolom, a 2009 előttiek esetében sem. Minden sztorijának van alapfelvetése és van kifutása. Még ha látszólag egy helyben is toporog, akkor is eljut A-ból B pontba. - A Shop Stoppal kezdtük, s illőnek érzem, hogy azzal is fejezzem be ezt a talán kicsit hosszúra is nyúlt, de mindenképpen eléggé tartalmasra sikeredett eszmecserét. Ebben a a filmben ugyanis tényleg látványosan kimutatható az, hogy a történet helyszíne, leszámítva egy kis kirándulást, gyakorlatilag egyetlen vegyesbolthoz, illetve videótékához (és ötméteres vonzáskörzetükhöz) kötődik. Az egész sztori egyetlen nap alatt bontakozik ki. És amúgy is kis, látszólag csak nagyon-nagyn lazán kapcsolódó epizódokból áll. De mégis: ezek a többnyire 3-5 perces blokkok (amik itt még, a későbbiekkel ellentétben címet is kapnak) lendítik előre a nagy történéseket. Sokszor csak egy-két elejtett szó, vagy egy két-három mondatos párbeszéd segítségével. Szinte elrejtve a lényeget a gegek és poénok közé. 

kevin_smith_utolso.jpg

Ez nagyon jellemző az egyik legjelentősebb amerkai filmes arcra, aki Néma Bobként ugyebár sokszor maga is fel-felbukkant az általa jegyzett mozikban, s mint csak a mimikájával jelen lévő szereplő, félig-meddig "szürke eminenciásként" uralva és alakítva egy-egy jelenet egyensúlyát. Ahogy itt a háttérben maradt, úgy az életben sem szereti magát előtérbe tolni. 

Hőseihez hasonlóan hihetetlenül szerény és hiteles arc, aki nem akar folytonosan szem előtt lenni és önmagát jobban, látványosabban promotálni, mint amennyire az egy direktor esetében eleve elkerülhetetlen. Ez pedig a sok arcoskodó, nem egyszer bizony csak a producerek és pár százezer tini által hájpolt celebek korában nagyon szimpatikus és nagyon szerethető dolog. És marhára hiteles is, ha hozzátehetem.

Bár csak több lenne a Kevin Smith-ekből manapság, a fene vigye el! (SzJ) 

Címkék: kritika film beszélgetés kibeszélő Kevin Smith

A bejegyzés trackback címe:

http://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr947155223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.