5 perccel kezdés előtt: (Nem hiszem el, hogy ezt csinálom...
Biztos, hogy nem vagyok normális...
Na mindegy...
Ha már belevágtam, hadd szóljon!)
Szóval: szép jó estét kívánok minden kedves olvasónknak!
Ma a Reszkessetek, betörők-saga második, cirka 115 perces, 1992-es filmalkotással kínzom magamat és az erről a "kultúrtörténeti alapvetésről" alkotott véleményemmel és benyomásaimmal Önöket!
Rendkívül örömteli két óra lesz ez!
Önöknek azért, mert élvezhetik páratlan humorom korlátlan áradását, számomra pedig azért, mert egy olyan moziról írhatok, amelynek indokolatlan és teljességgel érthetetlen hype-ját mind a mai napig nem tudom teljesen megérteni.
Mert az rendben van, hogy sokan szeretik. Az is teljességgel érthető számomra, hogy a gyerekkori nosztalgia érzése felülírja a józan ítélőképességet. De ennek az anyagnak a túldimenzionáltságát kb. végtelenszer végtelennek érzem.
Szerintem ugyanis egy tök átlagos kilencvenes évek eleji gyerekfilmről van szó. Amit egyébként 12 évvel ezelőtt láttam utoljára - így egyfajta különleges reboot-élményt is fog jelenteni most újból találkozni vele...
0:06 Ősrégi 20th Century Fox spot rulez...
Annak azért mindig van egy naív bája, ha az ember meglátja ezt az emblémát.
Nagyon sok jó filmet láttunk, ami így kezdődött. Nagyon sokat...
0:27 A John Hughes Production...
A forgatókönyvíró és producer szerepkörében eme anyag fölött bábáskodó Hughes erősen ellentmondásos töltetű életművet tudhat maga mögött.
A Breakfast Club, a Pretty in Pink c. Brat Pack-alapvetések írója és/vagy rendezője, illetve a Meglógtam a Ferrarival c, szintén alapmű mindenese később képes volt elkövetni a Beethovent, sőt a Beethoven 3-t... És az 5-öt is... Te jó Isten... - Ez önmagában mindent megtestesít, amit gyűlölök a kilencvenes évek gyerekfilmjeiben. - Na nem mindegyikben. Nekem is voltak nagy kedvenceim. A Jumanji-t pl. mind a mai napig imádom... :D
0:58 Ahogy ezt a főcímet is...
Tiszta Saul Bass. John Williams muzsikáját meg már nem is említem...
02:16 Enyém, tied, mienk
A film elején a családi rohangálós-készülődős jelenet már korántsem olyan erős, mint az első részben volt. Plusz nekem mindkettő eleve ezt a mozit idézi...
02:43 Szerencsekeréééék!
Ja. Nem...
02:59 Gaz imperialista kölyök!
Nekünk bezzeg ilyen walkman-re sosem telt...
5:11 Aah, Milyen csúcs vagy Frankie...
Culkin filmbéli nagyfaterja üvölti ezt az zuhanyzóban! És EZ egy családi film, emberek!
6:05 Most meg Culkin énekel...
Ja tudom, itt jön a Reszkessetek 2 legtipikusabb börleszk jelenete, majd pedig, amikor Buzz, Kevin/Culkin elviselhetetlen bátyja bocsánatot fog kérni az előidézéséért. Hú, de leverném azt a Juszt László-fejű pofátlan pernahajdert!
12:19 A jelenet, amit sosem értettem...
Ha elszakadt a szüleitől az a nyamvadt kölök, miért az az első dolga, hogy megtömködje a walkman-ét elemekkel, ahelyett, hogy beérné őket...
14:50 Amerika válasza Európára...
Ha nem érted, mit hadovál franciául a melletted ülő úriember, ne is próbálj vele kommunikálni - inkább bunkó módon dugd be a dobot meg a basszust a füledbe...
17:09 Nincs itt Kevin!
És folytatódik az Enyém, tied, miénk remake-je...
18:00 Ez komoly? Ally Sheedy a Home alone 2-ben?
18:45 Ez komoly: Ally Sheedy a Home alone 2-ben!
22:12 Jajj ne, már megint itt vannak...
Jajj, és olyan ijesztő fejük van! Jajj mami, jajj de félek! Jajj!
25:30 "A Plaza Hotel...
NY legelgánsabb szállodája!" - A Gossip Girl minden második jelenete ott játszódik...
27:16 Sparded...
Tim Curry a portán! Figyelem: Tim Curry a portán!
30:40 Rob Schneider már itt is elviselhetetlen volt! :D
33:39 Ez aztán a vakáció!
40:59 Az a baj,
hogy Culkin a valóságban is azt az életet élte, mint itt a Plaza Hotel jóvoltából. Azért is romlott el ennyire...
48:34 A pillanat,
amire már vártunk oly régen vártunk!
48:50 Az első szívatás,
az emblematikus ordítás.
50:10 És a második,
a gyöngysorral! - Uh, ez a hátrazakó még nekem is fájt!
51:20 OK, egész szépen összerakták ezt a geget,
ahol Kevin egyszerre szívatja meg Curry-t, Schneidert és egy ismeretlen b-kategóriás színésznőt...
51: 43 Hívják a rendészetet!
52:56 Hiába...
kiderültek Tim Curry kis titkai!
56:45 A harmadik szivatás:
"Ő volt az!" - "Micsodát?"
01:01:13 A Central Park tényleg ilyen lepukkant hely volt a kilencvenes évek elején?
És közben olyan zene szól, mint egy Roger Corman horrorban... John Williams: nagy ember vagy!
01:03:57 Kevin most éppen Barna Radagasttal próbál kommunikálni
Nyáron sógorom apukájával lebontottunk egy galambok lakta padlást - mióta megláttam, mit termelnek, nem tudok többé ugyanúgy nézni rájuk... :D
01:09:06 "Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz, hogy összetörik?" - "Lehet, hogy törött a szíved, de még jó".
Miközben odalent James Newton Howard és a NY-i filmharmonikusok játszanak, a padláson Kevin a görkorcsolyájáról beszél a galambos hölggyel a film egyik emblematikus jelenetében...
01:12:00 És indul az epikus harc!
azaz az Operation Hohoho!
01:15:17 Ne kamuzz Tim Curry!
NY már '92-ben sem volt a világ legnagyobb városa
01:16:38 Kirabolni egy játékboltot Szenteste!
Ilyet még egy magyar politikus sem merne meglépni...
01:17:50 Ha most készült volna a film,
a negyedik szivatással véget is ért volna - Kevin ma már egy ujjmozdulattal átlőné a Marvékról készült sztárfotókat az NYPD-nek - így csak a riasztót indíthatta be (ez az ötödik számú szivatás... - és innentől kezdve már értelmetlen számolni)
1:20:29 "Ha ledobod a fotómasinát,
soha többet nem hallasz rólunk" :D - viszont most jön a téglahajigálós rész, azt még az ellenségemnek se kívánom
01:24:48 Mégis revideálnám álláspontomat: egy-két geget
azért egész jó érzés elképzelni magyar politikusokkal...
1:28:37 Úristen,
El is felejtettem, hogy ez egy domestic horror, emberek! És ezek a betörők amatőrebbek, mint a műfaj 20 legrosszabb darabjának sikitozó hősnője együttvéve!
01:35:50 Marv az istenit!
Előbb ledobod, megvárod, míg célba talál és csak aztán ordítod, hogy "kölcsön tégla visszajár!
01:39:11 Óh, de öreg vagyok én már
az ilyen infantilis poénokhoz...
01:42:38 "A vadgalambok, óóóó..."
Íme: egy újabb mesteri terv végére került pont...
01:43:04 A kilencvenes évek második legepikusabb keresési jelenete,
rögtön ezután
01:50:46 Buzznak minden el van feledve!
Na ÍGY kell megszívatni Rob Schneidert!
01:51:37 ÉÉÉÉÉS: VÉGE!
Összességében lényegesen kellemesebb és szórakoztatóbb élmény volt (a 12 évvel ezelőttről maradt emlékekhez képest jóval kevesebb gagyit felmutatva), mint azt képzeltem volna.
De alapjában azért ne feledjük már felnőtt egy-két generáció '92 óta, s épp ezért talán végre egyszer és mindenkorra leszámolhatnánk a filmet túldimenzionáló, a kelleténél magasabb polcra helyező gondolkodásmóddal.
Ez egy aranyos gyerekmozi - de ezen kívül még kapásból tudnék 30-at mondani a korszakból, ami legalább ennyire jó és szerethető. Kezdve ezzel, folytatva ezzel, s hozzátéve, hogy ugyanakkor az olyan produktumokkal is távolabbi rokonságot mutat, mint ez vagy ez. Erről már nem is beszélve...
Jól össze van rakva, tisztességes mestermunka - nem vitás. Sőt, az sem, hogy Karácsonyra is remek választás...
De kezeljük csak a helyén - egyként a huszonnegyedike délelőtti matinéfilmek közül.
És ne a huszonötödikei főműsoridő attrakciójaként...
Anyway:
Boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag újévet kívánok, te mocs... a blog minden kedves olvasójának!
