Interstellar-IMAX-Poster-Wallpaper.jpgItt az ideje kicsit félre tenni a TWD epizódokat. Jöjjön, aminek jönnie kell: Csillagok között... Az elmúlt években ragyogott fel újra a nagy költségvetésű sciencefiction "műfaj" csillaga. Több remake készült és rengeteg olyan "új" film, ami akaratlanul is merít a nagy elődeiből. Bár a Csillagok között számos elemében a 2001: Űrodüsszeia hommagejának mutatkozik, mégis (az összes hibájával együtt) az utóbbi évek egyik legeredetibb története. A mostanában készülő sciencefictionok egyik nagy buktatója, hogy a felfokozott képi hatás nem mindig párosul azzal az átgondoltsággal (mély mondanivalóval), ami a műfaj nem kevésbé fontos eleme. Christopher Nolan törekvéseiben pontosan az a kötéltáncos, aki amellett, hogy ámulattal tölt el, képes kielégíteni az intellektuális ingerek utáni vágyunkat. 

interstellar-image-4-10-15.jpgA film első harmada egy gyönyörű vallomás egy alig felvillanó, de már is kihúnni látszó, új "vallás", a technológia töretlen fejlődésébe vetett hit halottas ágya felett. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a tudomány által "megfertőzött" ember előttünk felsejlő képéről, aki nem találja a helyét abban a túlélésért küzdő agrár társadalomban (falanszterben), amely károsnak tartja az űrkutatást (a technológia alapú társadalmunk csúcs teljesítményét). Nolan ekkor finoman, de félre érthetetlenül állást foglal: az egyetlen, az új környezetben megélni képes növény, a kukorica is ideig-óráig tud (dacára a nemesítéseknek) ellenállni a többi gabonát is pusztító vésznek. A 10 éves Murph (Mackenzie Foy) személye, pedig a megtestesült dacolás: annak a több oldalnyi bizonyításból álló "képletnek", a véletlennek a megjelenése, amely fontosságát a tudomány szempontjából csak a predesztináció keresztény jelentőségéhez lehet hasonlítani. Ez a "véletlen" vezeti el Coopert (Matthew McConaughey) a Nasa földalatti bunkerré zsugorodott központjába, adja a végső megoldást az immáron felnőtt Murphy (Ellen Burstyn) kezébe.

Interstellar-Movie-Review-464422-4.jpgAmikor Cooper az elkeseredett lányát az idő relatív múlásával vigasztalja, majd a farmról elhajtó platós kocsi távolodásával egyszerre számolnak vissza kilövéshez egy olyan csúcspontja a filmnek, ami után csak egy 2001: Űrodüsszei szintű folytatás nem lett volna visszaesés. A későbbiekben sincs baj a rendezői elképzelésekkel: tetszik, ahogy tizenegy felfedezendő bolygót ígér be és ügyesen (bármiféle csalódottság nélkül) kettőre redukálja azt le, nekem is összeszorul a szereplőkkel együtt a szívem a B tervek hallatán, a 2001: Űrodüsszeia monolitjára emlékeztető TARS jól jelképezi számomra, hogy az emberiség előbbre vivője, monolitja a technológia, illetve felejteti HAL, a technológia árulását és újra a ember legnagyobb segítőjévé teszi azt, a külsejében Nostromot idéző, kábé "csak" az oxigén benntartására alkalmas, funkcionalista űrhajó bennem azt az érzést kelti, hogy már rég túl merészkedtek utasai azon a határon, amit a technológiai fejlettsége meghúzott.

141106154824-interstellar-mcconaughey-horizontal-gallery.pngDE. Sajnos mégsem szippant be minket a fekete űr. Nem kapom meg azt a pszichadelikus utazást, amit vártam a tőle. Sőt Nolan tolmácsolásában az űrhajó legénységnek útja egyhangú: hiányoznak belőle a valódi emberi kapcsolatok, így a beszélgetéseik se vezetnek sehova, (emiatt) számomra is totálisan közömbösek (Coopert is csupán a narratíva emeli ki). Az egyetlen valamire való, akarattal rendelkező szereplő a Matt Damon játszotta Dr. Mann (aki a bűnös emberi természet megtestesítője).

Interstellar-Monolith-Robot-Save.jpgNézőként megváltás volt, amikor elérik az első bolygót, ahol az idő sokkal lassabban telik a földinél (az elpazarolt idő réme végre egy olyan súlyos döntés elé állítja a szereplőket, mint az Eredetben a legmélyebb álom szintbe lépés). Nolan itt megint magabiztossá válik. Gyönyörű, nekem St. Exupéry Kis hercegjének magukba zárkózó bolygóit idéző "világok" valósággal megelevenednek. Szinte magam körül érzem a vizet, amikor kiszállnak az űrhajóból. A mozgásból (víz) a mozdulatlan (jég) fele tartás, pedig előkészíti a talajt az "ős bummhoz", amikor a Cooper számára (az idő linearitásának megtörése révén) lehetővé válik a mozgás a "mozdulatlanságban". A viharral az egyetlen érdemes befejezést választja a film (én ott azt követően megvágtam volna...).

interstellar-ice-e1415479487556.jpg

Mindenképp nézzétek meg, mert Nolan korunk talán legnagyobb mesélője. 

5/5

(HGD)

Címkék: film 5/5 sciencefiction

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr166930327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása