Az Ismeretlen Drakula? Elég hatásvadász cím manapság, amikor Hollywood már a létező összes módon megfilmesítette a témát. Gary Shore filmjétől sem nyújt többet annál, amit egy képregény adaptáció leegyszerűsítve a Bram Stoker-féle eredeti történetből átad. Zack Syneider 300 képregény adaptációinak valamennyi gyengesége megvan benne (sajnos azok vizuális erőssége nélkül): "agyon sminkelt" szereplők, pongyola felvezetés és széttagolt történetmesélés. Karóbahúzó Vlad (Luke Evans) a sok éves túszságból szabadult (apja kényszerből janicsárnak adja) hazatérve csupán a békére törekszik, azonban II. Mehmed (Dominic Cooper) hadjárata azonban kényszerhelyzetbe hozza a férfit. A Vlad eladja a lelkét a gonosznak, és ideiglenesen vámpírrá változik (ami csak akkor válik véglegessé, ha három napon belül vért iszik) [...] Az első negyedóra után már tudtam, hogy ez a film FAPADOS! Rosszul nyúl hozzá több műfajhoz. Gyatrán megírt párbeszédek, a b-kategóriás mellékszereplőkbe semmi élet nem szorult. Amúgy körömrágósan is bemutatható jelenetek is haloványak: sokkal körömrágósabban bemutathatta volna az átalakulást és a főhős megszűnni nem akaró vérszomját (lásd Farkasvér). A harci jelenetek nagy részt egy fekete felhő ide-oda cikázásai. A film hemzseg idétlenebbnél idétlenebb képregényes utalásokkal (SPOILER ZÓNA amikor Vlad a kedvese után veti magát akár pókember is lehetne, vagy az a kényszeredett ezüst-kriptonit párhuzam Mehmed és Vlad végső párharcában). 95 perc múltával nem fogunk semmivel sem többet megtudni Drakuláról, csupán azzal az érzéssel kelünk fel a gép elől, hogy nem csak Vlad adta el a lelkét...
5/1
(HGD)
