Utolsó listámon, amely az elmúlt egy évben elmaradt blogolás okozta űrt volna hivatott némiképp betölteni, az elmúlt bő 10 hónap számos kiváló (és jónéhány felejthetőbb) újonca szerepel. Mindegyiket bepróbáltam és mindegyikkel eljutottam legalább a második részig (a masszív többséget pedig még csak véletlenül sem jutott eszembe kaszálni!).
2014 egészen remek sorozatos évjárat volt ugyanis - annyi remek anyag érkezett, hogy jómagam csak kapkodtam a fejem. (Persze akadtak csalódások is, bőven.)
A 2013-as selection-nel szemben a rovat jelen, befejező részére nézve nagyjából meg tudom ígérni, hogy semmit nem felejtettem le a listáról a megnézett anyagok közül. Ha meg mégis, az a szabályt erősítő kivétel vagy másként: járulékos veszteség lesz. Legfeljebb.
True Detective: Az év sikerszériájáról, ami valóban megérdemelte a neki juttatott osztatlan és rendkívüli figyelmet - nos, mégis mit lehet öt sorban írni? Woody Harrelson és Matthew McConaughey? "From the dusty mesa her looming shadow grows / Hidden in the branches of the poison creosote"? Esetleg: "This is Carcosa"? - 8 résznyi tiszta minőség. Az egész olyan volt, mintha a kilencvenes évek egy nagyon jelentős (és nagyon hosszú) kultuszfilmjét néztem volna végig, amiről valamiért mostanáig lemaradtam... Ez a csillagos ötös biza kilóg az osztálykönyvből! - 10/10
Helix: OK, nem volt túlságosan erős eresztés a vírusos, északi sarki bázisos SyFy-széria. Mégis, valamiért, az orcakaparós logikátlanságai dacára, s legalábbis nagyrészt, kifejezetten élvezettel néztem végig. Talán a pörgés, az események gyors egymásutánja és az atmoszféra volt az, ami könnyedén keresztülrepítette az embert az első szezonon. Vagy csak annyiról lehet szó, hogy mostanában nem sok ilyen tematikájú anyaggal találkozni. Mindenesetre: nekem tetszett, és vevő vagyok a második szezonra is. - 6/10
Resurrection: Dögunalom. Éppen nem volt semmi, azért néztem végig - sokakkal egyetemben. Végül is arra jó volt, hogy az ember némi misztikummal töltekezzék, amikor éppen szünetelnek az ilyen tematikájú anyagok. A visszatérő holtakról a hasonló témájú francia Les Revenants-nál lényegesen sziruposabb és modorosabb stílusban mesélő Resurrection első évada azért egynek jó volt. De az, hogy még öt sort is alig tudok kiszenvedni róla általánosságok nélkül, bizonyítja, mennyire kevéssé... - 4,5/10
Black Sails: Parádés főcímmel és bivalyerős Bear McReary dallamokkal rontott be az idei tavasz egyik kalózsorozata a piacra. És tény: már önmagában a téma miatt is nagyon akartuk szeretni. De amikor már a hetedik epizódot töltöttük szárazföldön, mindenfajta tengeri csata vagy izgi rajtaütés nélkül, akkorra besokaltam. Nem az a baj, hogy hiperrealista és részletgazdag képet akar festeni a Karib-tenger világáról a 18. század elején - hanem egész egyszerűen az, hogy az istennek sem akar sikerülni... - 5,5/10
Crossbones: Jajj. Malkovich-ra nem emiatt fogunk emlékezni. Pedig Feketeszakáll igazán hálás szerep, s az idei tavasz másik kalózsorozatának minden esélye meg is lett volna rá, hogy nagyot üssön. Markáns fordulatok szempontjából tökösebb is lett, de minden más tekintetben klisésebbre sikeredett a Black Sails-nél. Pillanatok alatt unalomba fulladt, és a második részen már jóízűen hortyogtam, annyira nem adott semmit. - 5/10
Silicon Valley: Az év comedyjét nem meglepő módon az HBO szállította. Mondom ezt úgy, hogy nem nagyon nézek comedy-t. Egészen egyszerűen azért, mert ráuntam a műfajra. Egyre kevesebb az egyedi, szellemes humorral operáló anyag. Az HBO dolgai viszont mindig érdekesek. Leginkább és legfőképpen azért, mert, bár rövidek, cserébe viszont hihetetlen minőségűre írják őket. Az SV pl. olyan, mint amilyennek a TBBT-nek kéne lennie, ha tényleg geek-ekről szólna. Ezt még részletezni fogom, mert öt sornál lényegesen többet ér a Pide Piper (!) nevezetű, elsősorban az adattömörítésre specializálódott startupról szóló alapvetés. - 9/10
Turn: Nagyon szeretem az amerikai polgárháború korát, épp ezért oly örömteli számomra, hogy egy év alatt két kiváló újonc is érkezett ebben a tematikában. Igaz, az SH csak közvetetten foglalkozik az időszakkal - a Turn azonban nagyon is belemegy a részletekbe. A Washington kémeiről szóló anyag gyorsan megvett, mert remekül ötvözi a hiperrealizmust a szórakozással, és a szép, komótos tempójú részekbe ügyesen szövi bele a váratlan, nagy fordulatokat. Sajátos hangulat, markáns minőség - de azért nem mindenki sorozata... - 8,5/10
Deadbeat: A Reaper-ös Tyler Labine sitcomja nagyon kellemesen indul, hiszen a srác egy médiumot alakít benne, aki sűrűn kommunikál mókásnál mókásabb szellemekkel - miközben egyébként nagyon durván, masszívan füvezik. Az első rész minden tekintetben hoz is egy sajátosan mókás alaphangulatot - de a másodiktól kezdve szépen elindulunk lefelé a lejtőn. Sajnos, mert a téma többet érdemelt volna erőltetett poénoknál és egyre látványosabb kínszenvedésnél. - 5/10
Gang Related: Na ez meg a másik! Jó, jó, elmegyeget - nem mondom. Aki csípi Terry O'Quinn-t, annak pl. biztosan meg fog érni egy misét. Vagy aki szereti a maffiás-beépülős sztorikat. Mert amúgy az egész egy klisétenger, tele lerágott csontokkal és százszor látott fordulatokkal. A színészek pedig, a már említett O'Quinn-t leszámítva - hát, izé, nem túlságosan jók. - Ha csak egy latino gengsztersztorit akarsz szemre vételezni a közeljövőben, ne ez legyen az! - 4,5/10
Penny Dreadful: Ha viszont egy misztikus anyag után vágyódsz, ami igényesen felépített és leledzik benne némi Poe-i kifinomultság is, akkor ez itt minden tekintetben neked való! Persze a PD-vel is voltak gondok, ám az irodalmi igénnyel megalkotott atmoszféra és a korrajz (késő viktoriánus London) egészen kiváló összjátéka mindenért kárpótol. És ha ez még nem volna elég, ne feledjük el, hogy a színészek között olyan neveket találunk, mint: Josh Hartnett (!), Timothy Dalton (!!), Billie Piper (!!!) és aki a legnagyobb, legtökéletesebb teljesítményt nyújtja: Eva Green! 2014 egyik legjobb alakítása, 2014 legjobb misztikus sorozatában! - 8,5/10
You're the Worst: Kapcsolatos sitcomoktól óvjon a Mennyei Atya minket! - De ne ettől! A YtW ugyanis cseppet sem átlagos darabja a műfajnak - a két főkarakter életunt és cinikus szövegei, a kétségtelenül markáns szexuális tartalmak, a nem kicsit jelentős társadalomkritikai, ill. indie vonulat, valamint az összességében minden negativizmusa ellenére pozitív életszemlélet a nyár legfeelgoodabb dolgává avatta ezt az izét. Ha minden hasonló holmi ilyen szókimondó lenne, mellőzve az ostoba kliséket - talán én is több ilyesfélét néznék! - 7,5/10
Prey: Az "egyedül a világ"-ellen jellegű, a '93-as "A szökevényhez" hasonló narratívájú sztorikkal mindig meg lehet venni. A sorsüldözött szerencsétlen, akinek a nyakába varrnak egy csomó mindent, amit el sem követett, olyan karakertípus, amellyel bárki könnyedén azonosulni tud. A brit Prey Joe Simm alakításában szállít egy hasonló főhőst, akit egyenesen saját felesége és fia megölésével gyanúsítanak. Az ügy egyre bizarrabb, a szálak egyre kuszábbak... - Nyomasztó, depresszív, de sűrű levegőjű, remek anyag! - 8/10
The 100: Na, ez aztán végképp nem tiniszappan, hiába a CW szállította! OK, az elején még voltak aggasztó jelek. De ahogyan szépen kibomlik a huszonnemtudomhanyadik században a jó idővel ezelőtti atomháború által sújtott Földre visszatérő 100 fiatalkorú elítélt története - úgy lesz egyre jobb és érdekesebb. És egyre sci-fisebb. Mostanra, a második évadra pedig nemcsak a szappanhab fogyott el teljesen, de az anyagban rejtező potenciál is hihetetlen módon megnövekedett. Meglepő módon ez az év talán legjobb sci-fi szériája! - 7,5/10
Fargo: Az év egyik legfurcsább kezdeményezése egy jóféle Cohen-film újrafeldolgozása is egyben. A Billy Bob Thornton (!) és Martin Freeman (!!) főszereplésével érkező kis műremek szintén bárki osztatlan figyelmére számot tarthat. A narratíva itt nyilván összetettebb és sokrétűbb, mint a mozi esetében - s azért vannak zavaró apróságok is. A gyilkos és áldozat, üldöző és üldözött állandó, dinamikus szerepcseréjén alapuló história azonban annyira szórakoztató, és olyan erővel szögez a székhez, hogy ember legyen, aki fel tud állni mellőle. - 8,5/10
Halt and Catch Fire: Mondtam már, hogy imádom a 80-as éveket? És azt, hogy a startup-os sztorikat hasonlóképpen? - Na, akkor most mondom! Az AMC ugyanis megint valami olyasmit adott a világnak, amibe érdemes volt energiát fektetni. Egy vállalkozó, egy szakmérnök és egy programozó alkotnak egészen remek csapatot ebben az anyagban, hogy valóra váltsanak egy egészen különleges PC-s projectet (ha többet mondanék, az már spoiler lenne) - mindezt pedig 1983-ban. A pregeek korszak minden bájával megáldott, verhetetlen HaCF, úgy érzem, minden tekintetben méltó folytatása lesz a Mad Mennek. - 8,5/10
Tyrant: Miközben az emberfia nézte ezt a Tyrant-et, végig ott motoszkált benne a félelem, hogy mikor megy át kliséhalmazba, dögunalomba vagy önismétlésbe. És, ne tagadjuk, volt is ilyesmire bőven példa az egy évad alatt. Ugyanakkor az USA-ból a kis Közel-Keleti féldiktatúrába hazaérkező, gyerekorvosból botcsinálta vezetővé avanzsálni kénytelen Bassam sztorija óriási meglepetés volt. Kaptunk tőle ugyanis bőven erős politikai drámát, bromance-ot, ügyesen tálalt intrikázást és remek párbeszédeket. Az FX tulajdonképpen megcsinálta: ráadásul többségében közel-keleti illetőségű színészekkel, ami külön figyelmet érdemel! - 7,5/10
The Strain: Bár ezt a szériát is úgy odarakták volna! Guillermo del Toro vámpíros sorozata az év egyik legérdekesebb próbálkozásának tűnt, hiszen esetünkben a vámpírság egy betegség, amelynek áldozatai leginkább zombiknak vagy Iron Maiden cover-figuráknak tűnnek. A The Strain sok szempontból be is teljesítette a várakozásokat - elég, ha annyi mondok, hogy az átlagéletkor 35 év, egy tinikarakter sincs, viszont a főhőseink között van egy patkányírtó és egy zsidó ószeres is. Csak az a sok ostoba fordulat és logikátlanság ne lett volna, ami tönkretette az összképet, a fene vigye el... - 6,5/10
Extant: Jajj. Miért ül átok évek óta az űrhajós sci-fiken? Jó, ez mondjuk csak nagyon kis részben volt az - sokkal inkább játszódott a Földön, és a robotika is igen fontos szerepet kapott benne. De a Halle Berry-s anyag hiába indult érdekesen, az ötödik epizód után sajnálatosmód nagyon gyorsan vált dögunalmassá, fárasztóvá, érdektelenné. Hiába minden igyekezet, csak elbacarintotta megint a SyFy a dolgokat... - 5,5/10
A Honoruable Woman: Maggie Gylenhall-t sem sűrűn látjuk sorozatokban, de most, hogy mégis sor került erre, már sejteni lehetett, hogy valami különlegeset kapunk majd. Bár a 'The Nessa Stein Story'-nak vannak túllkapásai, de a narratívája és történetvezetése egyébiránt hibátlan. A Közel-keleti politikai drámák etalonjának tekinthető brit anyag rendkívül sötét és összetett drámát szállít, amelyben nem kis szerep jut a kiváló Stephen Rea alakításának is. Bár csak 8 részes - de az a 8 epizód olyan is lett! Tökéletes, hiánytalan és letisztult remekmű... - 9,5/10
The Leftovers: Az utolsó mondat bizony a The Leftovers-re is maradéktalanul érvényes: Damon Lindelof projectje ugyanis egy olyan 2012-ben játszódik, ahol 3 évvel ezelőtt, október 14-én csak úgy, minden magyarázat nélkül eltűnt az emberiség 2%-a. Invenciózus sci-fire számítanánk, vagy valamiféle misztikumra - ehelyett azonban kapunk egy egészen melankolikus, ugyanakkor brutális, nyílt sebekben turkáló magánéleti és közösségi drámát, amely szó szerint művészi magasságokat ostromol. Így aztán nem kérdés, hogy előbb-utóbb lesz írás is róla... - 9,5/10
Outlander: Megint valami olyasmi, ami egészen mást ad, mint amire számítana az ember. Az 1945-ösből titokzatos körülmények között az 1743-as skót Felföldre visszautazó ápolónő történetének besorolása "romantikus", amit azonban Ron D. Moore, a Battlestar Galactica egyik főmuftija kihozott ebből az anyagból, az párját ritkítja. Brilliáns korrajzot, hangulatos atmoszférateremtést, nagyon igényes karakterépítgetést és egy szép, kerek első évadot. Ha ilyen lesz a folytatás is, akkor szeretni fogom az Outlander-t... - 8,5/10
Intruders: Nos, ez az izé addig igazán érdekes, amíg nem érted száz százalékosan, hogy miről szól. A pilot, és az első néhány rész ugyanis meglehetősen elvont, s csak lassan, kis adagokban juttatja el a nézőjéhez az infókat. E valóban különleges metódus, amíg lezajlik a misztikus beavatás, páratlanul izgalmas... - De amikor végül kirajzolódik az összkép, legyen bármilyen kerek, mégsem érzi az ember 100%-osan olyasminek, amire érdemes volt ennyit várni. Azért nem rossz sorozat az Intruders - misztikus anyagokat falóknak pl. kihagyhatatlan. - 7,5/10
Forever: Ioan Gruffudd (lassan szétrobban a monitor a sok nagy névtől! :) ) olyannyira sorozatos arc, hogy konkrétan a pályáját is egy sorozatban kezdte. A közkedvelt és a Duna TV-n untig szétismételt Őfelsége kapitánya címszereplőjének újabb felbukkanása ezért nagyon megörvendeztetett. És nem is rossz a Forever - az első részeken kifejezetten keresztülrepített a lendület. Csak hát a 200 éves, halhatatlan nyomozó története egy idő után kicsit önismétlővé válik. Úgyogy félbehagytam, de igyekszem majd folytatni. Alkalomadtán. - 6,5/10
Z Nation: A TWD kétségkívül korunk, sőt, minden idők legjobb zombisorozata. Ugyanakkor az ember e határozottan komoly szakmunka mellett kifejezetten hiányolhatja a műfaji palettáról a hentelősebb, egyszerűbb, kicsit trash-esebb anyagokat e tematikában. Na, ezt az ínséget csillapítja, mégpedig kiválóan, ez a faék egyszerűségű, sokszor vállaltan trash-es, ugyanakkor kifejezetten szórakoztató és potenciáldús holmi. Persze stílusából és egyéb jellemzőiből adódóan bőven vannak hibái, de ezek is csak a báját növelik... - 6,5/10
Legends: Próbálom nem elárulni a Legends nagy titkát - azon túl, hogy Sean Bean a fő-főkaraktere, aki így legfeljebb csak akkor halhat meg, mikor a sorozat is véget ér. De viccet félretéve: az ügyek felderítése során állandóan különböző fiktív személyiségeket (legendákat) alakító CIA-ügynökről szóló anyag lépésről lépésre megy át hétfő esti NCIS-ből igazi, vérbeli paranoia-thrillerbe. Bár karakterépítgetésben nem erős (SB figuráját is inkább a színészi játék teszi élettelivé), minden más tekintetben azonban nagyon is az. Határozottan nézős! - 7/10
Gotham: Aki ismer, az tudja, hogy a Batman-sztori kifejezetten nagy gyengém. Főleg a Tim Burton- és a Nolan-filmek - de most már a Gotham is felzárkózott. Igaz, ebben a prequel-anyagban Bruce-t még csak úrfiként láthatjuk, ugyanis a sorozat még az igazán nagy eldurvulás előtti Gothamben játszódik. Ettől függetlenül, bár akadnak jellemzően közszolgálati hibái is, a fiatal James Gordon-t középpontba állító széria objektíve is eléggé ott van a szeren. És a legnagyobb karakterünk, erre is készüljetek fel: az ifjú Pingvin lesz. Bezony ám! - 8/10
