Háromféle Hitchcock-opusz létezik.

Az első csoport olyan munkákat foglal magába, amelyek – jók, jók, persze, de azért manapság már nem feltétlenül kihagyhatatlanok (én is írtam már egy ilyenről, a 39 lépcsőfokról). Aztán vannak affélék is, amelyek már jóval érdemesebbek a figyelmünkre – kiváló zsánerdarabok a maguk nemében, és van bennük néhány igen eredeti vonás, de azért nem látványosan kiemelkedőek az ouvre össztermését tekintve (A kötél/Rope, ha még emlékeztek). És van az a pár korszakalkotó alapmű, amelyeket egyszerűen nem lehet elfelejteni (az Észak-északnyugat, amiről egy hónapja írtam).

Frenzy_000.jpg

A középkategóriának mindenestül kiváló iskolapéldája lehetne a Frenzy/Téboly 1972-ből. A Mester filmográfiájának utolsó előtti tétele angol-amerikai koprodukciós darab (már ebben is egyfajta középutat képvisel). Továbbá: a maga thriller-zsánerének eszközeit egészen remekül asználja – köszönhetően annak, hogy sok ügyes csavarból építkező történetet tárgyal (igaz, jóval fifikásabb anyagokon iskolázódott figyelmünknek azért nem nehéz előre látni a fejleményeket már a film elejétől kezdve), erős karakterekkel, megbízható színészekkel, pár szép, igényes vizuális és dramaturgiai megoldással megspékelve a végeredményt – de mindezeket leszámítva nem emelkedik egy milliméterrel sem a „Hitchcocki középszer” szintje fölé. (Ezalatt természetesen nem valódi középszerűséget értek, hanem azt az amúgy jelentős színvonalat, amit direktorunk csak ritkán múlt alul munkálkodása során, viszont felöl számos esetben).

Az elmondottakon túl még feltétlenül meg kell említenem: e mozinak inkább érdekessége, mint hibája, hogy a suspence szituációk markáns erejét itt sok minden tompítja – nem érezni annyira azt, hogy az eseményeknek óriási tétje van. Ennek az egyik oka talán az, hogy a cselekmény során több csatornán keresztül is, szinte folyamatosan érkezik a sajátos, finoman tálalt Hitchcocki humor megannyi elsőrangú megnyilvánulása, a főhős fenyegetettségét hangsúlyozó pillanatok markáns élét csökkentve.

S ami még érdekessé teszi a Tébolyt: ebben az 1 óra 50 percben Mesterünk privát szexuális forradalma is eléri tetőpontját. Az igencsak egyértelmű utalásokon túl a film készítésének időpontjáig ívelő mainstream-filmtörténet egyik legerősebb nemi erőszak-jelenetével (mai szemmel persze már nem olyan durva, de akkor még annak számított) támad, illetve annyi női mellel, ami egy korabeli exploitation-mozinak is díszére vált volna..

Frenzy_00.jpg

Nos, ennyire futotta bevezetés gyanánt – és akkor jöjjön a folytatás az ígért képekkel, és persze némi elkerülhetetlen spoilerrel…

Frenzy_01.jpg

Classic Hitchcock cameo is classic. A Mestert itt éppen egy választási kortesbeszéd hallgatóságában fedezetjük fel az angol főváros kellős közepén – a film nyitójelenetében. A szekvencia pikantériája – hogy szépen beszéljek aztat magyartot – hogy a politikus, aki éppen magyaráz, London folyójának, a Temzének a kitisztításáról beszél. S, miközben a speech a tetőpontjára hág, a tömeg egyszer csak felfedez egy meztelen női hullát a vízben – nyakában egy nyakkendővel. Figyelmük ezt követően a szónokról a Vizihullára terelődik, s beszéfoszlányaikból megtudjuk, hogy a jelekből ítélve a „híres nyakkendős gyilkos” egy újabb áldozatáról van szó. 

Frenzy_02.jpg

A két szomszédvár. Richard Blaney (John FinchRoman Polanski Machbeth-jének címszereplője is volt), a főállású álláskereső (történetünk kezdetén rúgják ki munkahelyéről) és Bob Rusk (Barry Foster), a gyümölcsárus, aki mindig úgy fest, mintha skatulyából húzták volna ki, történetünk kezdetén egészen jó cimborák. Utóbbi még lovis tippeket is ad az előbbinek. Előbbi viszont, persze, még nem sejti, hogy utóbbival nagyon is komoly összetűzésbe keverednek majd a történet során.

Frenzy_03.jpg

Két öregúr (de nem a Mupett-ből). Ők pl. nem méltatlankodnak – nagyon is örülnek a fejüknek. Bár egyetlen szkeccsben szerepelnek, ott mégis nagy hangsúlyt kap az alakításuk. Látszik rajtuk, hogy nem a lordok házából jöttek – eszmecseréjük helyszíne is nagyon is egyszerű, hétköznapi pub – de mégis úgy viselkednek (és úgy is öltözködnek), mintha egyenesen onnan szalajtották volna őket. Kielemzik a nyakkendős gyilkos módszereit, nevetségesen definiálják a pszichopata fogalmát és a végén még azt is kijelentik, hogy nagyon jól jönnek a turizmusnak ezek a szexgyilkosságok. Kocsmafiloszok.   

Frenzy_04.jpg

1 a 20-hoz. Az előbb említettem, hogy Rusk látszólag olyan jó cimborája Blaney-nek, s hogy még lovis tippeket is ad neki. Kár, hogy kb. olyan jól jönnek neki kirúgás után, teljes mértékben leégve, az ilyen infók, mint halottnak a szenteltvíz. Persze, szívesen fogadna az egyik lóra 1 a 20-hoz arányban, pláne, hogy a buki, aki esküszik rá, nem szokott tévedni – de ha nincs dohány, nincs miből 20-szoros hasznot hajtani. Blaney ezen persze felmérgesedik és távozás közben eltapossa azt az egy doboz szőlőt, amit a gyümölcsárus barátunk késséggel, ingyen bocsátott a rendelkezésére a fire out után. És nem ez barátunk egyetlen dühkitörése: a film ügyesen rájátszik a karakter agilis mivoltára – hogy már-már mi is elhiggyük, ami amúgy nem igaz: hogy ő a nyakkendős fojtogatónk…

Frenzy_05.jpg

Conversations with Other Women. Erről az „elterelésről” szól pl. a volt feleségével való találkozó jelenetsora is, ahol a kirúgott és frusztrált Blaney keményen megkritizálja az egyébként házasságközvetítéssel foglalkozó Brenda-t (Barbara Leigh-Hunt – kissé idősebb kiadásban ő volt Lady Catherine de Bourgh a Büszkeség és balítélet ’95-ös sorozatverziójában). A jelenetnek szemtanúja a nő asszisztense, illetve egy egész étterem is. Persze, Hitchcock-ot ismerve nem nagy mutatvány, hogy másnap a hölgyet meggyilkolják. Vagyis pontosabban: megerőszakolják és megfojtják egy nyakkendővel…

Frenzy_06.jpg

Korcs szerelmek. Az ezt a kiragadott pillanatot követő megerőszakolás és megfojtás-jelenet manapság már nem tűnik olyan erősnek (hacsak Barry Foster alakítása okán ez cáfolható!), de a korszakban bizony nagyot ütött (igaz, mondjuk pl. a Mechanikus narancs singing in the rain-es röpke szkeccséhez képest ezen gyerekeket lehetne elaltatni). Rusk – akiről kiderül, hogy olyan nőre vágyik, aki készséggel alávetné magát SM szellemében fogant perverzióinak, s hogy Brenda-nál már többször járt az ügyben, hogy találjon neki ilyen társat! – kijelenti, hogy Blaney exfelesége pontosan a zsánere, majd rámászik, megerőszakolja és megfojtja egy nyakkendővel. Ebben a sorrendben. Meg is van a gyilkos!

Frenzy_07.jpg

Nyelv. A film egyik legemblematikusabb pillanata. Sok korabeli Hitch-, horror és exploitation-rajongót csalhatott be a moziba az a plakát, amelyen ez a kép szerepel.  – Amúgy érdekes, hogy a megfojtott Brenda-nak anatómiailag helyesen lóg ki a nyelve – ugyanakkor a fojtogatással járó elkerülhetetlen nyáladzás itt is elmaradt. Mint amúgy mindenhol. Vagy legalábbis én még egy filmben sem láttam – mert, hát valljuk be, egy nyáladzó nő rondább látvány, mint egy alien

Frenzy_08.jpg

Ugye babám, csuda jó ez a bigin. Nyitva marad a kérdés, vajon Rusk-nak kezdettől fogva az-e a terve, hogy Blaney-t keverje gyanúba saját gyilkosságainak ügyében – de azután, hogy a férfit meglátják a tetthely közelében, s hogy Brenda asszisztense, meg más körülmények alapján a rendőrség számára is egyértelműnek tűnik, hogy ő a gyilkos – már bizonyos, hogy a mosolygós perverz gyümölcsárus igyekszik is rájátszani a közegek gyanújára. Ahogy persze lenni szokott – az amúgy sem rózsás helyzetet még súlyosbítják olyan körülmények is, mint, hogy Brenda anno férje „erős agresszióját” is felhasználta a válóokként - és hasonlók. De akárhogyan is van – Blaney-nek menekülnie kell. Ebben próbál segíteni neki újdonsült babája, Hetty Porter (Billie Whitelaw – a Csináljátok, de nélkülem Marie Antoinette-je), aki természetesen hisz az ártatlanságában.

Frenzy_09.jpg

Folytassa sikoltozva! A híres angol komikuscsapat 1966-os horrorparódiájának címe felettébb illik e képhez. A Blaney miat kétségbeesett Hetty ugyanis „véletlenül” belefut Rusk ölelő karjaiba, aki persze „szíves-örömest segít neki”, és már viszi is haza vacsorának. A jelenet érdekessége (ugyanez történik, mikor korábban az asszisztens megtalálja Brenda holttestét), hogy ezt az aktust és gyilkosságot nem mutatják, csupán csak Hetty sikolyait halljuk meg, miközben vizuálisan távolodunk Rusk lakásától. (A nő hulláját a férfi egy krumpliszsákba dobja be, a nyakkendőtűjével (bizonyíték) együtt. Bár kalandos úton visszalopja a csecsebecsét – közvetett módon bár, de végül ez lesz veszte…)

Frenzy_10.jpg

Szárnyát vagy combját. A film leghumorosabb karaktere egyértelműen a nyakkendős gyilkos nyomába eredő Oxford felügyelő (Alec McCowen – jóval idősebb kiadásban a ’93-as Az ártatlanság korából lehet ismerős). A karaktert többnyire étkezés közben látjuk – bent, a munkahelyén kétségbeesetten habzsolja az igazi ételeket (tojás, sonka, kolbász és a többi), amelyektől felesége sovány vacsorái állandóan megfosztják. Nem arról van szó, hogy Babbs (Anna Massey remek karakterszínészkedése!) áttért a reformkonyhára – pusztán főzőiskolása iratkozott be, ahol ehetetlen fogásokat főzetnek velük. A finom és leplezni kívánt undor alig látható arckifejezéseit olyan mesterien mimetizálja AM, hogy az valóban lenyűgöző. E két karakter közös szkeccsei nagyon emlékezetesek az intelligens humoruk okán!

Frenzy_11.jpg

Hármasoltár. Középen természetesen Rusk – két oldalt két szép dél-kelet ázsiai nő. A gyümölcsös lakásán vagyunk – ahová a kétségbeesett Blaney-t „menekítette”. Valójában két perccel e somolygós pillanata után, hívására, már jönnek is a rendőrök, hogy bevigyék a férfit. A következmények (azon túl, hogy hősünk rájön, ki az igazi gyilkos) sejthetők – mindent rábizonyítanak, s a férfi tárgyalásán hiába ordibál, hogy „Rusk tette! Rusk tette!”, mégis bekasznizzák életfogytiglanra. A helyzettel mindenki elégedett – kivéve Oxfordot, akinek valami nagyon nem tetszik az ügy körül…

Frenzy_12.jpg

Az artpornó hitchcocki maximuma. Persze, azért puncira ne számítsatok. Ez a maximum itt a képen. Még ez is elég kemény, tekintve, hogy mainstream munkáról van szó – igaz, a kor kategóriái szerint „X-es besorolású” tételről (ide tartozott pl. a Midnight Cowboy, vagy a Zabriskie Point is), de ez akkor is nagyon messze van az exploitation-tól. A frissen elhunyt hölgyet egyébként a börtönkórházból megszökött Blaney fedezi fel Rusk lakásán – ugyanis egyenesen odamegy, hogy saját módszerével akassza fel az őt bemártó és babáját meggyilkoló hóhért. 

Frenzy_13.jpg

Inflagranti! Csakhogy szerencséjére (már éppen hozzákészült a gyilkoáshoz) a döntő pillanatban megérkezik Oxford, aki több egybehangzó bizonyíték alapján immár tud Blaney ártatlanságáról. Rusk közben nem tartózkodik a helységben, mert keres egy bőröndöt, hogy becsomagolja a hullát – így amikor visszatér, inflagranti érik tetten protagonistáink. Oxford mondja ki a frappáns végszót: „Mr Rusk! You’re not wearing your tie!”

 

Összességében:

Frenzy_111.jpg

London nagytotáljai a film kezdetén vagy a néhol monstre hangulatot keltő zenei aláfestés (Ron Goodwyn munkája) sokkal monumentálisabb produktumot ígérnek, mint amekkorában valójában részünk van. De nincs ezzel semmi baj, hiszen blockbuster helyett kapunk egy sajátos hangulatú thrillert, számos komikus és művészi elemmel megspékelve. Mint minden középkategóriás Hitch-opusz esetében, itt is lehetnének erősebbek, markánsabbak a karakterek arcélei, lehetne pár csavarral több a cselekményben – de legfeljebb elenyésző jelentőségű problémákról adhatok számot ezek tekintetében. Még a suspence súlyának csökkentése, s ezzel szemben a humor szerepének kiemelése és a mellékkarakterek markánsabbá tétele is csak hozzáadott a film értékeihez – feszültségéből, izgalmából szemernyit sem vett el. Összességében tehát kifejezetten erős ez a film. Erős közepes. Ám Hitchcock erős közepese sokkal jobb, mint a filmtörténet túlnyomó részének seregnyi csillagos ötöse.

- Szöllő -

Címkék: kritika thriller hitch13

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr245432668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása