TotL_01.jpg

A Top of the Lake a brit BBC Two, az ausztrál és új zélandi UKTV, illetve az usankás Sundance Channel közös projectje – igazi koprodukciós munka, amely angol közreműködéssel, többnyire amerikai pénzből és ottani színészekkel forgott Új-Zélandon. Utóbbi körülményből következik, hogy a sorozat tájképei lélegzetelállítóak, a középsőből, hogy kiemelkedő, neves színészek alakítják a főbb szerepeket, az elsőből (is) pedig gyaníthatóan az, hogy az anyag minisorozat lett (a BBC – mármint az „eredeti” – általában ilyen projectekben szokott koprodukálni).

TotL_02.jpg

A főszereplője az Elisabeth Moss alakította Robin Griffin nyomozónő – Sidney-ből költözik vissza pár hétre egy kis hegyi városba, Laketop-ba, ahol a gyermekkorát töltötte. Elvileg pihenni megy haza – de egy váratlan öngyilkosság következtében, mint szakértőt, behívják a helyi rendőrőrsre, amelyet a David Wenham prezentálta Al főkapitány vezet. A dolgok még problémásabbá válnak, mikor kiderül: a Tui (Jacqueline Joe) nevű lány ügye, aki az öngyilkossági kísérletét követően kisvártatva eltűnik, az egész várost érinti, és a szálak egyrészt messze a múltba vezetnek vissza, másrészt olyan mélyen gyökereznek a jelenben, hogy elég nehéz lesz őket egyszer és mindenkorra kibogozni…

TotL_03.jpg

A TotL nagy erénye nem az, hogy izgalmasan vagy újszerűen tálalja a nyomozást – ez manapság már lehetetlen is volna –, hanem, hogy nagyon sajátosan és izgalmasan mutatja be a történetbeli kisvárost – lépésről lépésre fojtogatóbbá téve az amúgy kifejezetten kellemes helyi atmoszférát. Nem rág semmit a szájba – mégis kezdettől fogva sokat lehet sejteni a körülbelüli erőviszonyokból, és e tekintetben nem is érnek majd túl nagy meglepetések minket. De ezzel semmi baj nincsen, hiszen itt, mint mondtam, nem a rejtélyek nyomán építkező dramaturgia ránt be elsősorban. 

TotL_04.jpg

Hanem például az, hogy a széria egy izgalmas férfi és egy legalább olyan érdekes női ellenpólussal határozza meg magát a saját koordinátarendszerében. Előbbit a Peter Mullan alakította Matt képviseli (ő Tui nevelőapja), aki első látásra pitiáner, de halász-vadász cuccokkal és kiváló mocikkal kétségtelenül profin ellátott pszicopata helyi Döbröginek tűnik - pedig több van benne ennél. A másik – egy a címbéli tó mellé költöző női „kommuna” vezetője, GJ, akit Holly Hunter játszik. A furcsa, gazdag nőkkel teli tábor (finoman elhallgatják, hogy a különböző korú és társadalmi státuszú illetők kész vagyont fizethetnek az ott tartózkodásért) egyfajta terápiás kezelésnek ad otthont, ahol a lakók naponta többször is összegyűlnek és meghallgatják spirituális vezetőjük tanácsait, furcsa útmutatásait.

TotL_05.jpg

A szériát ez a kettőség uralja – a férfiak többnyire mind szemetek, akik az igazságszolgáltatás vasmarkára, a nők többnyire áldozatok, akik erős vezetőre szorulnak. Persze korántsem ilyen sematikus a helyzet, de aki összeszámolja és regisztrálja a karaktereket e szempontok alapján, az hasonló következtetésekre fog jutni. Kicsit feminista ez a dolog – s be kell, hogy valljam, épp emiatt nem tudtam mindig maradéktalanul élvezni az egyes, amúgy ügyesen kidolgozott epizódokat. A két kreátor, Jane Campion (Zongoralecke) és Gerard Lee (kettejük közül ő a férfi, mégis nála találni feministább címeket – mint pl.: All men are Liars), szerepe legfeljebb közvetett lehet ebben az egyébként annyira nem megrázó, csak kissé zavaró dologban. Csak kissé zavaró - de mivel ez a széria legnagyobb hibája, ezért muszáj volt hangsúlyosan kiemelnem.

TotL_06.jpg

Főleg, mert amúgy különösebb problémám nem volt az anyaggal – mi több, nagyon is élveztem a történet kibontakozását és az elsőrendű karakterépítgetést. Hál’ istennek pedig, ez sem a semmitmondó, klisés projectek közül való, így kapunk számos életszerű és erős hangulatú párbeszédet is – melyek nélkül egészen biztosan nem volna ugyanolyan a végeredmény. 

TotL_07.jpg

A végeredmény, amelyet elsősorban azoknak tudok nyugodt szívvel ajánlani, akik szeretik az átívelő szálas krimiket – és akik azért csipázzák ezeket, mert a nyomozás mellé izmos drámai vonulatot is kapunk. Plusz minisorozatról van szó, így, akik aggódnak, hogy sok időt elvesz az életükből: mindössze hét epizódból áll, tehát igazán gyorsan letudható. A TotL viszont egyáltalán nem való azoknak, akik pont, hogy nem szeretik a lassan építkező drámát, a kissé komótosabb tempót sok alapozással és kevés sminkkel. Aki nem tud belassulni, akinek nem kenyere a chill out – úgysem fogja igazán kajálni… (És persze, aki a fentebb már említett feminista felhangokkal szemben nálam több ellenszenvvel viseltetik, az szintén kerülje el.)

- Szöllő -

Címkék: sorozat Top of the Lake Spoilermentes zóna

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr405417880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása