1_45.png

Amikor megtudtam, hogy Scott Fitzgerald A Nagy Gatsbyját az a Baz Luhrmann viszi újfent vászonra (mivel már volt egy korábbi filmes verziója a műnek Robert Redford főszereplésével Jack Clayton rendezésében), Akkor az első reakcióm az volt, hogy ezt a filmet "ráöntötték a rendezőre. Összességében nem is okozott akkora csalódást: látvány orgiájával, nagyszerű zenei választásával és azzal a finom önkényességével, ahogy még egy réteget ráhúztak Nick Carraway (Tobey Maquire) és Jay Gatsnby (Leonardo DiCaprio) a múlt megmásíthatóságáról szóló vitájában, amikor Nicknek kell egy szanatóriumi terápia formájában könyvet írnia kettejükkel történtekről. Jay Gatsby (Leonardo Dicaprio) alakja kicsit olyan, mintha a rendező egyik korai filmjének (Rómeó+Julia, 1996) férfi hérosza egy másik korban (modern) bukna el a Dasy (Carey Mulligan) és Tom Buchnan (Joel Edgerton) félék világában. No lám mindnyájan megöregszünk. Rideg sportautóktól dübörgő korszak ez, amelynek, megtévesztő módon, képi világa köszönő viszonyban sincs azzal a posztmodern szándékkal, amit a William Shakespeare műnél felmutatott Luhrmann. Itt pontosan a kor ilyen zakatoló, a rendező csak híven ábrázolja. Korábbi filmjénél így a drámai jelenetek válnak mozgalmassá, addig itt a mozgalmas jeleneteket szakadoznak szét drámai közjátékokká: aminek az igazi "tragédiája", hogy a főszereplők között viszont nem működik a "kémia". Leonardo számomra kicsit megfáradt játéka nem akkora élvezet, mint Robert Redforddé, sőt ami rosszabb úgy érzem hasonlítani akar az elődjére. Viszont ez mégis egy fajta kompromisszum a Luhrmann rendezés, elődje még rosszabbul oldotta meg a túl burjánzó drámát, és a mű selyem függöny mögötti párbeszédek folyolmánya lett. Sajnos nem tehet róla, de ezeknél a lassú jeleneteknél a film vizuális túlbujánzása sokszorosan megbosszulja magát. A drámai részek unalmát pedig az teszi különösen bosszantóvá, hogy közben néhány jelenet felett annyira elsiklik (némi túlzással, már azt hittem a híres szemüveges plakát sem fog feltűnni). Így végül én is kompromisszumos állítással zárom a rövid gondolatsort, hogy ezt az általam szeretett regényt ennél jobban nem lehet vászonra vinni.

Címkék: dráma 5/4

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr535396779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása