Most, így két hét elteltével, csak megszalajtok pár gondolatot a Hell on Wheels második évadával kapcsolatban – vagyis inkább az ügyben, hogy merre tart a sorozat, és, hogy ez az irány mennyire tetszetős? 

1.jpg

Nem akarok sokat írni azért, mert a HoW tipikusan az az anyag, amit nézni kell, és nem beszélni róla. A jó western-nel általában ez a helyzet. Amikor anno filmelméletet tanultam, a halálom volt, mikor elkezdték elemezni a Volt egyszer egy vadnyugatot – hisz már akkor is az volt a véleményem, hogy az ilyen filmek nem elemzés, hanem kizárólag élvezet tárgyai. 

2.jpg

Sok hasonló műfaj van még – de a westernnek ez a sajátsága különösen szembetűnő, hiszen egyetlen történeti periódushoz (19. század), egyetlen természetföldrajzi egységhez (az USA nyugati fele) kötődik – a keretei tehát sokkal lehatároltabbak, mint más zsánerekéi. Clint Eastwood vonatkozó anyagait, John Ford klasszikusait vagy a westernt posztmodern kontextusba helyező, más műfajokkal elegyítő modernebb darabokat tehát kár szételemezni.  3.jpg

Hogy miért beszélek mégis róla egy kicsit többet? 

A továbbiakban kiderül (kevés spoilerrel tűzdelve)!

Kengyeltalp és nyeregkápa

4.jpg

A közelmúlt két kultikus westernsorozata kilóg a hagyományos trendből.

Az HBO nagy aranykorát kiválóan reprezentáló 2003 és 2006 között három évadot megélt Deadwood ugyanis alapvetően másként nyúlt a zsánerhez. Először is: szinte művészi szintre fejlesztette a káromkodást (és elképesztően jó dolog, hogy ez a magyar szinkronon pazarul átjön!), másrészt behozott egy olyan hiperrealista, sőt, hipernaturalista attitűdöt, ami nagyon jó vérfrissítést jelentett a kissé már azért bepohosodott műfaji kánonhoz képest. A hipernaturalizmus mellett a deheroizációt is remekül használta – az általa ábrázolt közeg, a címbeli kisváros tehát reális dimenziókat kapott. Hőseinket számos esetben láthattuk lealacsonyító helyzetben, s egyébként is jobb őket antihősnek tekinteti. Kivételt talán, és csak némiképp, a Timothy Olyphant játszotta Seth Bullock jelentett – de azért neki is kellett ezt–azt csinálnia, mire eljutottunk a harmadik évad (az akkori cancel okán sajnálatos módon korántsem lezárásnak, hanem épp egy új kezdetnek tekinthető) végkifejletéhez. 

A Hell on Wheels, a másik újító, az AMC aranykorának reprezentánsa, Joe és Tony Gayton dédelgetett projectje – 2011-ben startolt. S amiben hasonlítanak: a hipernaturalizmus és deheroizáció igénye, a posztmodern hősök, vagyis antihősök következetes középpontba állítása – vagyis ugyanaz a szándék, ugyanaz a cél: a westernnek egy új és sajátos értelmet adni.

7.jpg

A primitív bunkó persze ilyenkor szokott felkiáltani, hogy „persze mer’ a Hell on Wheels-et a Deadwood-ról kopinccsák” (ezt Fülig Jimmy sem írhatta volna szebben). Csakhogy a két sorozat között alig találni egyéb azonosságot. Míg az egy újonnan alapított város fölötti fennhatóság kérdéséről szólt, addig ez egy még városok nélküli, vad vidéken játszódik, amitől sokkal földszagúbb, karcosabb és sokkal kevésbé civilizált élmény lesz a dologból. A két sorozat közti különbséget kb. a New York bandái 1840-es, és a Keresztapa 2. részében ábrázolt 10-es évekbeli NY-béli viszonyok közötti differencia tudná a legjobban leírni – ami, ugyebár, óriási.

8.jpg

A Deadwood és a Hell on Wheels tehát világában kb. annyira különbözik egymástól, mint a kengyeltalp és a nyeregkápa. Ám, ahogy mindketten egy azonos törekvést alkalmaznak, mégpedig kreatívan, egy régi műfaj leporolásához, úgy a két említett tartozék is a nyereg szerves részét képezi. 

Cullen Bohannon balladája

Ráadásul a Deadwood-nak megfogható főkaraktere sincsen (talán Swerangen lehetne az – de ő sem egyértelműen), míg itt az Anson Mount által szerintem meglehetősen korrektül alakított Cullen Bohannon áll a történések középpontjában. Ez a pasas ördögien ügyes és emellett ördögien önsorsrontó is.

Ördögien ügyes, mert gazdája kétszer menti meg a seggét a halálos ítélettől, hogy dolgozzon neki a Central Pacific Railroad (a továbbiakban: vasút) építésén, mint munkavezető. És ördögien önsorsrontó: mert időközben kiderül, hogy ő előző életében arisztokrata volt. Még csak nem is valami Mucsaröcsögey Béla kisnemes – arisztokrata. Mégis odahagyott mindent és mindenkit, felgyújtván a házát – mikor meggyilkolva talált a feleségére hazatérvén a háborúból. 

Kőkemény bosszúhadjáratba fogott gyilkosai felkutatására (akik közül négyet ügyesen ki is fektetett), majd hirtelen elé tornyosult egy sokkal nagyobb ügy: a vasút. Először munkafelügyelője lett, majd kirabolta, s végül megint csak visszatért a régi állásába. Furcsa, de karakterének az a legfőbb jellemzője, hogy szőröstül-bőröstül a vasúttól függ.

A vasút lekötelezettje, de nélküle semmi nem lett volna a vasútból – ezért is lehetséges az, hogy a második évad végén bekövetkező sziú támadást követően őt bízzák meg korábbi gazdája munkájával: mostantól bizony ő lesz az, aki folytatja a nagy Thomas Durant munkáját.

Se veled, se nélküled

11.jpg

Thomas Durant szerepében Colm Meaney szerintem brillírozik. Colm, aki le sem tagadhatná ír felmenőit, karakteresen ronda ír fejével olyan dolgokat művel, hogy néha én is csak nézek. Gumiból vannak a pofacsontjai, és ezt remekül ki is használja – talán elsőre nem tűnik fel, de nagyon jó az arcmimikája.

És kell is egy ilyen karakterhez az arcmimika, hiszen kellőképpen bonyolult és összetett a figura. Arra korábban már kitértem, hogy ha valaki, a nagyfőnök aztán végképp a vasút függője lesz. Minden pénzét a vasútba öli, sikkaszt a vasútért, gyilkoltat a vasútért. És itt tényleg nem csak a saját kapitalista sikerességének mércéjéről, vagy bírvágyról van szó, s még csak nem is az utókor dicsőségéről. 

12.jpg

Nem, ez is egy sajátos kapcsolat köztük: a perveziót sem nélkülözi, az önsorsrontás terhét sem rázza le magáról – s a végén előbb kis híján, végül teljesen el is pusztítja a gyengébbik felet. Nem tudom, mit fog művelni Thomas Durant a harmadik évadban, de az biztos, hogy még elő kell kerülnie. Ennyivel nem zárhatják le ennek a rendkívüli népnyúzó kapitalistának a rendkívüli offenzíváját természettel, idővel és eltagadott kilométerekkel szemben. 

Ám nem pusztán Durant sorsa van ennyire szorosan hozzáláncolva a Central Pacific-hez. 

14.jpg

A gyönyörű és a vadnyugati nő őstípusát megtestesítő Lilly Bell-től (Dominique McElligott hetyke kalapban és nadrágban hihetetlenül egyedi és markáns benyomást kelt) először férjét veszi el. Aztán cserébe munkát ad számára és új, vonzó lehetőségeket kínál (hogy ezért össze kellett feküdnie Durant-tal, azt most inkább ne firtassuk). Végül eljutunk oda, hogy a vasút – és ezzel párhuzamosan az azt egész lényével jelképező torzonborz Bohannon – élete egyetlen céljává válik. De a szerelem megköveteli a rövid boldogság árát – a sértett Durant előbb elküldi, majd, mikor nem megy el, az életére tör. De mégsem ő fogja elvenni azt – ezt a szerepet Bohannon nagy ellenségének, a Svédnek szánja az élet.

15.jpg

A Svédtől (aki valójában norvég!) mindent elvesz a vasút. Először is elveszi a munkáját – szinte lubickolt az építők táborának főfelügyelőjeként. De ezt a melót hamar lecsapják a kezéről. S ez még nem elég: kapzsisága miatt elveszti az építők látszólagos megbecsülését is – akik az életére törnek, és majdnem meglincselik.

16.jpg

A Christopher Heyerdahl által mesterien alakított figurának azonban még ez is csupán a kezdet: a vasút ugyanis legközelebb az eszét veszi el. S ennek eredménye lesz, hogy háborúba kezd a vasút ellen – az indiánok oldalán. Fehérre festi a képét és eladja magát a „nagy fehér varázslónak”, aki a „vörös hold éjszakáján” elhozza számukra a szabadulást, majd puskákkal szereli fel őket és az élükre állva támadja meg a haladás szimbólumát és építőit.  

17.jpg

Azt írtam, hogy a Svédtől mindent elvesz a vasút – de a vasút itt is Bohannon-t jelenti. Bohannon a háború alatt abban a déli börtönben őrködött – ahol a Svéd északiként raboskodott. És azon a helyen bizony még a patkányoknak is jobb soruk volt, mint az elítélteknek. Nem csoda hát, ha az ilyesmit egy rab sosem bocsáthatja meg a smasszerének. A Svéd tehát e meglepően személyes okból akarja elvenni tőle a vasutat, ami végül is nem sikerül – és ezért veszi el tőle Lilly-t. Ez utóbbi viszont igen. 

18.jpg

De nem csak ők azok, akiknek az élete és halála függ a vasúttól: a rasszistából megtérő Mr. Toole-tól önkezével vet miatta véget az életének, a vállalkozó ír fiúktól a tisztességüket, az indián Black Moon-tól a népét és a keresztény identitását is megköveteli. A keresztény identitást, amit Cole tiszteletes (Tom Noonan) csepegtetett belé – aki viszont előbb alkoholista lesz, majd, miután „kigyógyul”, a Svéddel együtt az indiánok oldalára áll és a vasút ellen fordul, ami megfosztja a józan eszétől és az életétől. A Common alakította Elam is kemény utat jár be a vasút szolgálatában – és folyamatosan váltogatni kényszerül a fekete társai és a fehér munkaadói iránti hűségét. S a vasút, ráadásul, elpusztítja az ellene támadó indiánokat és banditákat is. Mind egy szálig kiírtja őket. 

19.jpg

Mert a vasút önálló életre kelt hatalom, ami életet ad és életet vesz el. Egyszerre öl és pusztít, s egyszerre gyógyít és ad életet. Ekként tehát ennek a történetnek ő az igazi főszereplője – és Bohannon, aki ebben a dologban is eggyé és ugyanazzá válik vele…

Akkor most mit tud, és mit nem a HoW?

20.jpg

Mindazt, amit eddig leírtam, mesterien bemutatja a sorozat. Jól felépített történettel operál, amelynek oka, célja van, és biztos, hogy remek kifutása is lesz. Nem az a fajta sztori tehát, ami csak úgy fut bele a vakvilágba – sajátos koncepció mentén szerveződik azzá, ami.

21.jpg

Mindezt a hiánytalan és tökéletes, nagy sorozatok szintjén átadni. Jó anyag, remek háttérrel és karakterekkel – de a párbeszédeken volna még mit csiszolni, a profizmusán volna még mit fejleszteni. Szebben, betyárosabban is szólhatna az összhangzattana. 

Hogy mit nem tud?

22.jpg

Ám akárhogy is van: értékes és fontos produktum, ráadásul hiányt pótol. Ugyanis pokolian hiányoznak a jó western-szériák manapság. Ezért is kell fokozottan értékelni azt a sokat, amit tud, és elfelejteni, azt a keveset, amit meg nem.

S aki hozzám hasonlóan szereti ezt a remek műfajt, amiben sokkal több a potenciál, mint az első látásra érzékelhető lenne – annak ez utóbbi nem is eshet nehezére… 

23.jpg

- Szöllő -

 

Címkék: sorozat western dráma

A bejegyzés trackback címe:

http://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr35348652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

barpi61 2017.10.11. 22:48:13

De mit jelent a címe???
Könyörgöm árulja el valaki!

Pokol kerekeken? Ennek mi értelme?