KIEMELT!

Megfogadtam, hogy addig nem lesz sem Hannibal S01E05, sem S01E06, amíg nem végeztem ki a 4. részt, és nem tudom meg egészen pontosan, hogy akkor most mi is történt abban az epizódban, amelyet az NBC olyan botor módon nem vállalt be sugárzásra, csupán a netre feltolva azt. 

Nos, alant (természetesen abszolút spoileresen!) bővebben is kifejtem, de lényegében semmi olyan, ami az eddigi koncepcióhoz, történetvezetéshez és vér-, illetve belsőség-mennyiséghez képest felkavaróan sok lett volna.  

Bizony!

A családban marad

A ”Ceuf”, azaz „tojás” címet viselő anyag tematikája végig egyetlen probléma, a család fenntarthatósága körül forog. Will mindjárt a rész elején feltárja előttünk, és Dr. Lecter előtt, hogy mennyire viszolyog a családtól (szerintem ez Dancy egyik nagyjelenete, szinte érezni, ahogy süt belőle a gyűlölet!). Mint fogalomtól, mint intézménytől, mint jelenségtől, s mint olyasvalamitől, amivel neki nagyon is meggyűlt a baja, hiszen anyjával, mondhatni, ellenséges volt a viszonya gyermekkora idején, s csupán apjával tudta igazán jól megértetni magát, akivel együtt jártak el halászni, akár több napra is. 

Ezek után nincs abban semmi különös, ha ezúttal egy olyan sorozatgyilkost kapunk, aki mindjárt egész családokat tesz el láb alól. Mégpedig nem is akárhogyan: elrabolja egy-egy háromgyermekes família, 8-12 éves, középső fiúgyermekeit, majd, hónapokra rá visszatér, hogy megszabaduljon a teljes famíliától.  

A „családbarát” Willnek, persze a fentebb említettek okán sokkal könnyebb belehelyezkedni a gyilkos helyébe, akiről végül megállapítja, hogy egy olyan középkorú nő, aki a középső fiúgyerek sajátos pszichózisát használja ki (sokszor egyaránt féltékeny a fiatalabb és idősebb testvérre is), s – ez az igazán durva – szépen, lassan és módszeresen rábírja őket a gyilkosságok elkövetésére (mondván: az ő dolguk új családot alapítani a régi helyett, amit csak a régi elpusztításával érhetnek el!). Ő tehát, személyesen senkit nem öl meg – „csupán” felbújt… 

A hab a tortán, hogy közben Abigail története is halad tovább: Hannibal ugyanis kihozza a kórházból és megpróbálja „varázsgombás” teával megitatni, amelyet sajátos „terápiája” részének szán. Ám a dolognak nem lesz túl sok foganatja, mert a lányt abszolút mértékben kiüti a szer. A rész egyik legjellegzetesebb képe, mikor az ébredező Abigail Hannibal-ban és Alana-ban egy pillanatra saját apját (Gareth Jacob Hobbs) és anyját véli felfedezni…

Kakukktojás? 

Nyilván néhány kisebb momentumot kihagytam az összkép felvázolásakor, de még így is megállapítható, hogy bár tartalom tekintetében valóban kissé durva részről van szó (hiszen sorozatgyilkosaink mégiscsak gyerekek!), az NBC ezen nem akadhatott volna ki, hiszen a Hannibal eddig is ilyen volt – és, ahogy elnéztem az ötödik rész ajánlóját – ezután is ilyen (ha nem még ilyenebb!) lesz. S ha már bevállalták az, egy igazán beteg sorozattal járó kellemetlenségeket (mert ez a cucc beteg, az biztos), miért hajtanak végre ilyen bakugrásokat? Vagy, esetleg, ezzel is reklámot akartak csapni neki? 

Mert akkor sajátos formát választottak a hype-nak, annyi szent!  

- Szöllő -