Hűha.

Az Orphan Black pilotja egyesíti a kanadai szériák precíz történetvezetését, és egy egyedi produkció hamisítatlan ígéretét. Na, messze nem tökéletes, de már így is szinte túl szép, hogy igaz legyen.

Épp ezért remélem, hogy ebből a kezdeti lelkesedésből és energiából több is megmarad majd, mint a készítők az emberi hátsók iránti feneketlen érdeklődése. (OK, és tegyük hozzá, bizarr poénként, hogy itt nem csak női hátsókról van szó…) Mert hát, ami tény, az tény: ennyi emberi lényt, hátulról, ritkán fogtok negyven perc alatt látni…

Azért persze – alant ez is kiderül – az Orphan Black ennél lényegesen többet ígér… 

Lopott identitás 

Sarah (Tatiana Maslany) nem az a fajta lány, aki sokat maradna egyhelyben.  Fe(lix – Jordan Gavaris), a féltestvére joggal is panaszkodik erre. A csaj ugyanis állandóan eltűnik, hónapokig nem adva semmilyen életjelet magáról – szóval sokban nem lehet számítani rá. De most, ismét hazatérve Montreal-ba (igen, ott játszódik a sorozat!), még valami különlegeset is magával hoz. Egy nő táskáját, és benne az iratait. Egy halott nőét, aki a szeme láttára ugrott a metró elé. S ha ez még nem volna elég – a nő ugyanúgy néz ki, mint ő. Egy az egyben.

Ezek után az a minimum, hogy megnézi a nő pecóját, amely persze fullextrás és trendi. Még szép, hogy gyorsan belakja magát, s ezek után csupán idő kérdése, hogy megszülessen a fejében a terv: egyszerűen identitást cserél a halott nővel. Így már nincs is más dolga, csak odaszólni Fe-nek, hogy ugorjon már be a hullaházba, azonosítani az elhunyt „önmagát”, ha van egy kis ideje. 

Ő ezenközben pedig kiképzi magát új „alteregójából”, Bethből, és elindul a bankba, hogy a halott csaj kártyájával annak minden létező – s még pedig nem kevés – anyagi forrását felszabadítsa, és készpénz formájában felmarkolja. Csakhogy, az épület előtt, elé gurul egy kocsi egy mérges fószererrel, aki követeli, hogy szálljon be. 

Art (Kevin Hanchard) egyenesen egy rendőrőrsre viszi őt, s ráadásul egy meghallgatásra, amelyen neki kell számot adnia arról, miért lőtt le véletlenül egy ártatlan nőt. Hoppá! Így már ugye nem olyan vonzó Beth bőrébe bújni…

De ez még csak a kezdete Sarah kálváriájának, hiszen az új szerepébe belehelyezkedni nem lesz fenyőfaünnep. Boldoggá kell tenni Beth barátját, Paul-t (Dylan Bruce), meg kell tanulnia aláhamisítani Beth aláírását, s meg kell tanulnia alkalmazni a halott nő bemondásait és manírjait is. Ráadásul, kisvártatva kiderül, hogy nem csak a halott nő szaladgált ugyanolyan fizimiskával a világban, mint Sarah. Van más is, sőt, talán még többen is akadnak. 

S az első rész végére eljutunk oda, hogy kétségbeesetten robog egy kocsival, amelynek hátsó ülésén egy rá ismét csak megszólalásig hasonlító (német) nő fekszik – holtan. Ő ráadásul két perce még (mielőtt valaki lelőtte) azt próbálta megmagyarázni, hogy rajtuk kívül jóval többen is rendelkezhetnek ilyen külső megjelenéssel… 

Hoppá… 

Zamat

OK, elismerem, ennyi is elég, hogy a legtöbben adjunk egy esélyt a Black Orphan-nak. De ez csupán a felszín. A sorozat ugyanis nem a cselekménye miatt jó elsősorban. Amiatt is. De nem csak amiatt.   

Ami igazán élvezetessé teszi ugyanis, azok a karakterek, a párbeszédek, a sorjázó ötletek.

Sarah testvére Fe pl. meleg. OK, kicsit affektál, de nem játssza túl – és egyszerűen csak meleg. Itt a pont. Sarah volt pasija meg egy nagyhangú, de cselekvésképtelen idióta, aki annyira szerencsétlen, hogy Fe az egyik jelenetben hatalmas pofont kever le neki, amit eszébe sem jut viszonozni. És aztán itt van Sarah, aki a meghallgatása elől úgy futamodik meg, hogy a rendőrörs női vécéjében felhajt egy csomó szappant, amit aztán annak rendje és módja szerint kihány a happening kellős közepén, így úszva meg azokat a kérdéseket, amelyekre nyilvánvalóan nem tud válaszolni…

És, ha ez még nem adná meg a dolog savát és borsát – ott van a már emlegetett, az emberi hátsók iránt mutatott hallatlan érdeklődés. 

Nos, ezek bizony olyan apróságok, amelyekből már formálódik egy lehetséges mitológia alapja. S ha valóban olyan jó anyag lesz ez, amilyennek kinéz, akkor biztos, hogy szépen lassan kialakul a légköre, atmoszférája is. Legyen így, mert szeretni akarom, mégpedig nagyon, az Orphan Black-et. 

Túl jó anyagként indult ahhoz, hogy ne tartsa a minőséget!

- Szöllő -